Aki így bánik a babájával, az mit fog vele csinálni, ha nagyobb lesz?
Előre szólok, hogy ez egy "másokat kibeszélős" kérdés lesz, úgyhogy aki nagyon nem bírja az ilyet, inkább ne is olvasson tovább.
Az ismeretségi körömben nem egy olyan anyuka van, aki minden kis apróságért ordít az 1-1,5 év közötti gyerekével, és nagyon gyakran el is veri. Gyakran el is dicsekszik vele, de látni is lehet, mert nyilvános helyen sem moderálja magát. Tegnap a játszótéren pl. egy 16 hónapost ütött-vágott az anyja, mert közel ment a vízcsaphoz. De verik őket "homokszórásért" (ami annyi, hogy magasról teszi bele a vödörbe a homokot, nem direkt másnak a szemébe), és ismerek olyat is, aki saját bevallása szerint minden egyes pelekázáskor ráver a másfél éves gyereke fenekére, mert mocorog.
Nem vagyok én sem tökéletes. Nekem is két gyerekem van, néha kiborul a bili, szoktam kiabálni, idegesebb lenni talán indokolatlanul is. Sőt, azt sem hiszem, hogy egy gyerek garantáltan lelki sérült lesz, ha megfelelő időben kap egyet a popsijára. De egy szinte még kisbaba? Akinek pelenkája van, nem tud beszélni, és talán szopik is még? Nekem ne mondja senki, hogy ez "nevelés", hiszen semmi hatása nincs, a játszótéri kisfiú is fél percen belül újra a csapnál volt...
Tudom, semmi közöm hozzá, de mivel ott zajlik a szemem előtt, mindenképp kialakul róla egy véleményem. Főleg az a kérdés merült fel bennem, hogy akit az ennyi időse így ki tud borítani, az mit fog vele kezdeni később? A dackorszakban? Kamaszkorában? Agyonüti? Vagy az évek alatt belefásul, és belőle lesz az, akinek fel sem tűnik, hogy mattrészegre issza magát a gyereke 14 évesen?
Most így visszaolvasva nem is tudom, mi a kérdésem. Csak úgy kikívánkozot...
Hát én erre nem tudok mit mondani! Szegény gyerekek, az ilyen nem "anya". Aki ilyen kicsi gyereket megüt, az undorító!!!
Nem tudom, mi lesz később...
De akit otthon sokat bántanak, szerintem jó eséllyel fog belekeveredni minden rosszba (ital, drog), főleg, hogy ha menekülnie kell szinte otthonról a bánásmód miatt.
Én így nőttem fel. Mindenért kaptam. Még nagyobb koromban is. Nem lettem lelki sérült ember és link alak sem. De anyámékkal egyáltalán nem tartom a kapcsolatot és legfőbb álmom az volt h elköltözhessek otthonról amilyen gyorsan csak tudok. Mára már nekem is van egy 6 hós kislányom, boldogan élek a férjemmel és egyet megtanultam nem leszek olyan mint amilyenek velem voltak.
Szörnyű belegondolni h milyen lelki beteg emberek vannak. Az ilyenek nem azért csinálják mert nevelnek hanem minden feszültséget stresszt a gyereken vezetik le. Szánalmas!
Ahogy olvastam a kérdésedet éreztem ahogy megy fel bennem a pumpa!! A véleményem erről, hogy az ilyen "anyáknak" rohadtul felesleges szülni, vagy adnák inkább örökbe. Amikor ilyet látok, akkor legszívesebben jól megrugdosnám anyukát amiért egy olyan kisgyerekkel bánik így, aki semmilyen tekintetben nincs vele egy súlycsoportban.:( A gyerekért meg vérzik a szívem, mert akitől szeretetet és támogatást kellene kapnia az üti, vágja és üvölt vele.
Mondjuk engem ez elég érzékenyen érint, mert sokáig vártunk babára, és borzasztó volt nézni ahogy sokan bánnak a gyerekükkel. Nem is értékelik, hogy ő van, teljesen természetesnek veszik. Én nem tudom természetesnek venni, és minden nap hálát adok a sorsnak, hogy ő megszületett. Ezzel persze nem azt akarom mondani, hogy ha majd rosszat csinál, akkor könnybe lábadó szemekkel merengek azon, hogy milyen jó, hogy ő van, de azért egy babát verni tényleg szívtelen és undorító dolog. Biztos, hogy feszültséglevezetésnek használják a gyereket, akiből később hálátlan büdös kölök lesz, akiért ők mindent megtettek, de semmi hála...
Nem hiszem, hogy ezek a dolgok nyomtalanul eltűnnek. Egy érzelmileg sivár gyerekkor nyomot hagy sajnos.:(
Ez a kategoria elegge.. hogy is mondjam.. szanalmas.
En ugy vagyok ezzel, hogy egy gyereket nevelni kell 1,5-2 evesen.
Nem allando veressel, mert az sehova nem vezet. De, ha jo idoben megy a popsira (pelenkasan!!), kezfejre az "utes", akkor abba nem.fog belehalni a gyermek.
Persze ezeknek indokoltnak kell hogy legyen, maskepp nem nevelo celzatu.
Nekem a halalom, amikor egy 2 ev koruli gyermek nem tud viselkedni pl. a boltban vagy a tomegkozlekedesen.
Azert elvarhato egy ilyen idosen mar a kulturalis viselkedes elso formai. Mint pl. nem pakolja le a fel boltot, nem sikit/uvolt a 38384. csokiert a penztarnal, nem rugdos es kiabal a buszon masokat zavarva.
Nincs ezeknel kellemetlenebbek. Es azert, mert vkinek gyereke van, attol meg ugyanugy figyelnie kell a kulvilagra.
Ugyanis nem biztos, hogy mind a 300 vasarlo pont az o gyereket akarja hallgatni a Tescoban egy faraszto nap utan.
Mostansag a gyerekneveles amugy sem divat, aki meg muveli (lasd. kerdesedben) vag tulzasba viszi vagy leszoljak, mert a gyerekeknek szabadsag kell.
Ilyen.idos korban alapozol meg mindent. Ha most nem tesz az ember semmit, akkor ne varja el, hogy a gyereke 10 evesen ulni fog a seggen kulturaltan az etteremben.
Én is ettől rettegek, mi lesz később.
Egyedül nevelem a fiam, emiatt rettentő feszült, szomorú vagyok és sajnos rengetegszer kiabálok vele, sokszor rá is csapok. Én tisztában vagyok vele, mint ahogy szerintem a többi hozzám hasonló anyuka is, hogy nem a gyereken kellene levezetni a feszültséget, de egyszerűen nem megy.
Remélem, a fiam nem fog meggyűlölni mire felnő, mert amúgy nagyon imádom őt.
Ez az egyik véglet, hogy mindenért megütik vagy csúnyán beszélnek vele.
De sajnos az is nagyon nagy probléma, hogy a gyerekek nagy részét alig nevelik. Nem szólnak rá semmiért. Ez a liberalizmus is ugyanolyan kártékony a gyereknek, mint a verés. Valahol az arany középutat kellene megtalálni.
Sajnos a munkám során sokszor tapasztalom, hogy kamaszok nem ismerik az alapvető viselkedési normákat, nem kapják meg otthon a szükséges (minimális!!) figyelmet, és milyen legyen ugye a gyerek, ha a szülő is olyan, amilyen...
Jól írta az egyik válaszoló korábban. A szülőknek művelődniük kellene a gyereknevelés témakörében, és szükség lenne alapvető gyermekpszichológiai ismeretekre is. Csakhogy szülő bárki lehet, nincs előírás. Nevelőszülő viszont már nem lehet akárki.
Oké, de én is azt gondolom, amit itt is írtak már korábban, hogy nem kéne egy kisgyerektől többet elvárni, mint amire a korából adódóan képes. Nem kamaszokról beszélek itt, hanem babákról. Mint írtam, nekem is két gyerekem van, egy 3 éves és egy 16 hónapos, pontosan tudom, hogy a nagytól pl. elvárhatom, hogy normálisan, fegyelmezetten jöjjön mellettem, vagy adott esetben csendben maradjon, a kicsitől viszont nem. Sokan viszont elvárják, de a gyerek képtelen rá, és ilyenkor jön az ordtítozás, csapkodás, a gyerek idegbeteg rángatása stb.
Érdekes egyébként ez a liberális nevelés, én senkit nem ismerek, aki a kicsi gyerekét "liberálisan" nevelné, nálunk inkább a túlkorlátozás jellemző: ne szaladj, mert elesel, ne mászókázz, mert leesel, ne menj a sárba, piszkos leszel stb. A kamaszkor már egy más kategória, ott már az én ismeretségi körömben is vannak cifra esetek.
Igen, jól mondtad arany középút. Én ismerek agyonkorlátozott, agyonfegyelmezett gyereket is...nem tud kommunikálni rendesen, mert az anyja liheg a nyakában, és mindenért bünteti, vagy leégeti oktalanul pl a többi gyerek, vagy szülő előtt. A másik véglet, amikor semmiért nem szólnak rá, ráhagyják, bármit megtehet, akár szemtelenkedhet a nagyszülővel, köpköd idegeneket, és a szülő meg csak mosolyog, hogy hát ilyen eleven a gyerek.
Igen nehéz megtalálni tényleg a megfelelő nevelési módot. De szerintem szeretettel minden megoldható, és nem agyonszeretésről beszélek.
Egyébként most, hogy olvastam valaki Dr. Ranschburg Jenőről írt, égen olvasgattam a neten róla, ill. néztem videót tőle, nekem igen szimpatikus, amit mond. Kedvesen, szeretettel mesél, beszél a gyermekekről, a születéstől a gyereknevelésig. Isten nyugosztalja.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!