Engeditek gyerekeiteket értelmi vagy más fogyatékos, autista, ADHD-s, vagy valamiért "más" gyerekekkel játszani?
Kedves Kérdező,
a kisfiam 3 éves. Az egyik kis barátja autista.
Nagyon szeretik egymást.
Döbbenetes látni, hogy a kisfiam milyen szeretettel viszonyul hozzá és tényleg nyugodtabban, másképpen viselkedik vele, mint pl. a nagyhangú, örökmozgó másik barátjával. Pedig különösebben nem mondogattam neki, nem hívtam fel rá pl. a figyelmet, hogy a kisfiú "más"- egyszerűen ráéreztek erre önállóan a gyerekek.
Nagyon örülök annak, hogy barátkoznak- és az autista kisfiú számára épp az én kisfiamhoz való közeledés, közös biciklizás, majd homokozás, játék stb. hozta meg azt, hogy bátrabban, szebben kommunikál, már odajön a többiek közé, hívja a kisfiamat játszani stb.
A szülőkkel is sikerült megtalálni a közös hangot, ami külön öröm.
Most úgy érzem, hogy kialakulhat a gyerekek és a szülők között is egy barátság, ami nagy kincs és büszke vagyok/leszek rá.
Nagyon köszönöm az eddigi válaszokat! Jó látni, hogy ennyire normálisak és nyitottak vagytok, remélem, majd a gyerekeitek is ezt adják tovább és természetes lesz a közös játék.
De nagyon szeretném, ha olyan is írna, aki esetleg nem szereti engedni, szeretném megérteni az okait, minden leszúrás nélkül.:)
Mi még nem járunk játszótérre, mert 4 hónapos a kislányom, viszont elgondolkodtattál, hogy hogyan reagálnék hasonló helyzetben.
Lehet, hogy először zavarban érezném magamat, mert nem tudom, hogyan kell viselkedni egy ilyen kisgyerekkel. Szerintem a többi szülő ezért vitte el a gyerekeket a játszótérről. Ők is zavarban voltak, könnyebb volt így.
Én megpróbálok majd felkészülni az ilyen helyzetekre előre, mert biztosan kerülünk később majd mi is hasonlóba.
Hát igen, zavarban vannak, ebben igazad lehet. Mondjuk az anyukák ott inkább ellenségesnek tűntek, de ez a ritkább, remélem.
Ráadásul sokan keverik a szezont a fazonnal, összevissza olvasnak, hallanak mindenfélét, honnan tudhatnák, mi a valóság...
Én is úgy vagyok mint a 4 hónapos babás anyuka. Szintén 4 hónapos a kisfiam, így még játszótérre nem igen járunk, de én is zavarba lennék egy ilyen szituban. Két véleményem van, igen, játszon velük a gyerekem, lássa hogy vannak más gyerekek is, és biztos a beteg gyerekek is örülnek ha idegenek szépen viszonyulnak hozzájuk, viszont másrészről én félnék hogy kárt tesznek a gyerekemben, ahogy az egyik válaszadó amit írt, nagyon megszorították a kislányát, na én is valami ilyen helyzettől félnék.
Megmondom őszintén, én magam nagyon félek a Downkóros emberektől úgyhogy lehet hogy én is összepakoltam volna a gyereket a játszótéren és hazajöttünk volna.
Előző, miért félsz a Down-kóros gyerekektől?
Én nem mondanám, hogy félek tőlük, vagy bármelyik betegségben szenvedő kisgyerektől, egyszerűen fogalmam sincs, hogy kell viszonyulni hozzájuk, igényelnek-e más bánásmódot, mint az egészséges gyerekek.
Biztos nagyon nehéz lehet egy ilyen gyerekkel a szülőknek közösségbe menni, de Én pl. figyelném a beteg kisgyerek anyukáját, apukáját. Ha Ő biztonságosnak érzi, ahogy kapcsolatba lépnek a gyerekek, akkor valószínűleg az is a dolog. Meg aztán, ha valaki elmeséli, hogy hogyan álljunk egy ilyen szituációhoz, biztos vagyok benne, hogy az Én gyermekemnek is jót tesz, nem csak a beteg kicsinek.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!