Mit tegyek? Félek, hogy lelkisérült lesz a kislányom, ha hagyom, hogy "sirjon".

Az én 14 hós kislányom olyan rossz alvó, hogy látni kellene.

Nálunk kb 10 hós kora óta nem alszik nappal max.(s nem mindig) 1órát alszik részletekben.És még éjszaka sem alszik végig.Mindenki azt kérdezi hogy hogy bírja, fogalmam sincs.

Na a lényeg az hogy régen én is hagytam üvölteni, hogy majd elalszik és az lett a vége hogy a gyerek nem aludt én meg a plaFONON VOLTAM.

Most ha leteszem és várok max 10 percet és ha nem alszik kiveszem, mennyen.

Ha látom újra a kínlódást megint próbálkozunk, ha nem akkor nem.De ha abszolút nem álmos, akkor nem fektetem le, mert úgysem alszik és este sem álmos.Nagyon jól bírja.

De ezért nem lesz lelki beteg.

Szia! Én is ezen aggódtam, ugyhogy megkérdeztem egy Pszihológust(Bocsi nemtudom, hogy írjam helyesen)

és azt mondta,hogy A sírás a kicsiknél az önkifejezés formája, most még csak így tudja "megmondani", hogy valami nem tetszik, valamit nem szeretne. Ha álmos le kell tenni aludni. Ha hagyom sírni az nem kegyetlenség, hanem így adhatom a tudtára, hogy ki a főnök. Tehát ha én azt mondom hogy márpedig most alvás van akkor szót kell fogadnia.A gyereknevelést nem lehet elég korán kezdeni!Én sokáig úgy gondoltam, hogy sír a gyerek és rossz anya vagyok mert hagyom, de megnyugtatott,hogy ez nem rossz, hanem következetes nevelés.

Így elkerülhető lehet a későbbi -az a bizonyos :de nemekm az KELL!!- hiszti.

Szerintem nyugodtan beszélj te is egy pszihodokival, ha bizonytalan vagy, engem nagyon megnyugtatott és múlófélben vannak a hisztik is!

Szia!

Óvatosan kell bánni a sírásokkal! Te vagy az anyukája, neked kell értelmezni. Van, hogy hagyom sírni, mert tudom, annyira éhes már, hogy hiába csinálok vele akármit, akkor sem marad csendben, míg a kajcsiját meg nem csinálom.(Tápis) De van az elalvás előtti "hiszti". Ilyenkor már olyan fáradt, hogy egyszerűen csak sír, sír. ilyenkor ölbe veszem, ringatom, éneklek, míg lassan-lassan megnyugszik. Nem szabad minden esetben őt magára hagyni, mert kialakul benne a bizalmatlanság. Egy idő után ugyan abbahagyja ezeket a sírásokat, de ezzel párhuzamosan az tárolódik el az agyacskájában, hogy "én sírtam, anyám meg nem jött, nem segített".