Fontosnak tartjátok az etetőszéket?

Bevallom tisztelettel: én ezt a hozzáállást nem szeretem, amit a párod családja tanúsít. Persze, régen sok minden nem volt, és kiküszöbölték nagyanyáink a nehézségeket, de azért, mert nekik ment a nehezebb "A" megoldással, mi miért is ne választhatnánk a könnyebb "B" verziót? Teszem azt, régen biztonsági autósülés sem volt, mégis szállították a gyerekeket valahogy... De ma már van és használjuk. (Mert hasznos, okos találmány és mert kötelező is.)

A kérdésedre válaszolva: én nem tartom fontosnak, de ha odaérünk, hogy a kislányunknál ez aktuális lesz, és szükségét fogom látni, akkor kell majd venni, nincs mese. Egyelőre úgy vagyok vele, hogy hordozóban és pihenőszékben fogom tudni majd etetni, aztán kiderül, hogy meddig. :)

Ha te szükségét érzed egy etetőszéknek, akkor vegyetek. Nehogy a család döntse el, hogy neked mi a kényelmes, mi a praktikus.

Igen, fontosnak tartom. Régen sok mindent máshogy csináltak. Nem a legdrágábbat kell megvenni, mi 11 e ft-ért vettük, a célnak tökéletesen megfelelt. Nem lehetett dönteni, de nagyon jó volt. kb. 8 hónaposan kezdtük használni és 17 hónapos koráig abban ülve elvett.

Férjednek próbáld megmagyarázni, hogy mivel Te fogod inkább etetni, Te hasznosnak érzed. Azt is megbeszélhetnéd vele, hogy ne szóljon bele a csadládja, mert a kicsi a Ti gyereketek, nem az övék.

???? Atyaég....

Naná, hogy fontosnak tartom az etetőszéket. Mégis hogyan máshogyan tanulna meg a gyerek enni ÖNÁLLÓAN???

Már a bölcsis, ovis felvételinél is első kérdések közt szerepel: "Tud enni önállóan a gyermek?" Aki tud, előbbre veszik az esetleg sorban...

Hihetetlen, hogy az idősebb korosztály milyen begyepesedett....

Én is nagyon rühellem, ezt az én koromban anélkül is felnőttek a gyerekek felfogást. Igen, a kőkorszakban meg barlangban is felnőttek.

Mindenképpen kell etetőszék. Igazából azon felül még három kéz is kell. De anélkül szép nagy küzdés a kaja.

A hozzátáplálás első 2-3 hónapjában nem hiányzott, vagy az ölemben volt, vagy az autós hordozóban. Azonban egyre inkább fészkelődött, megtanult köpködni, úgyhogy most már nagyon kell az etetőszék. Szerencsére megtanult ülni is a kisasszony, így a legegyszerűbb, nem dönthető verziót vettük az IKEA-ból. Az etetőszék+tálca+támasztópárna összesen 6500 Ft volt, ráadásul a kisasszony imád benne ücsörögni. :)

A másik, picit off: szerintem is próbáld megmagyarázni a párodnak, hogy ez a Ti életetek, nem a családjáé, semmi joguk megmondani Nektek, hogy mit hogyan KELL csinálni. Véleményt el lehet egyszer mondani, de vagy megfogadjátok, vagy nem, rátok nem erőltethetik. Együtt laktok esetleg, hogy ennyire aktívan részt vesznek a döntéseitekben?

1. vagyok

Azért, kedves Kérdező, nem semmi a párod családja. Nálunk is beleszólnak már most abba, hogy mi meg hogy legyen, pedig a kislányunk csak augusztusban bújik ki (de már megkaptam, hogy ezt vegyek, azt ne, mert azt majd ők akarják... de nem mintha érdekelne, úgyis azt csinálunk a saját gyerekünkkel, amit a legjobb szándékaink szerint szeretnénk).

De hogy közöljék, hogy ne vegyek pelenkázót... Arra költöm a közös a pénzünket, amire csak szeretnénk/szeretném. A családnak semmi köze hozzá, hogy mit veszel a saját gyermeketeknek. Nyilvánvaló, hogyha nem futja rá, pelenkázható az ágyon is, és etethető ölben, de még mindig azt mondom, ne más döntse el, neked hogy kényelmesebb.

Elmondhatod a párodnak is, hogy mivel te vagy otthon a gyerekkel, nem anyósék, ezért egyes holmik a te kényelmedet kell, hogy szolgálják, ezzel együtt természetesen a baba érdekeit is. Ha neki ez nem tetszik, akkor cserélhettek, és te mész dolgozni, a párod meg otthon lehet, és moshat éjt-nappallá téve.

Szerintem, ha valaminek szükségét érzed, azért állj ki! Én már ott elbaltáztam, hogy kényszerből elfogadtam egy babakocsit, amit nem is akartam, mert más után fáj a szívem, csak mert anyós hetekig naponta hívogatott, és órás telefonbeszélgetésekkel borzolta idegeimet, aztán feladtam. Mai napig bánom, de ezt mondtam is a páromnak. Ez volt az első és utolsó dolog, amiben engedtem a nyomásnak.