Voltatok hasonló helyzetben, hogy kisbabátok még 13 hónaposan is alig-alig valamit fogadott el az anyatejen kívül, miközben súlya az alsó határon, és akkor egy vírusos betegség miatt szinte semmit sem evett anyatejen kívül? Hová vezetett ez?

Hát nekem is állandóan ingadozik a véleményem, hol kétségbeesek, hol megnyugtatnak/megnyugtatom magamat, attól függően, mit olvasok.

Vannak az anyatejpártiak, és vannak a tápszer-,bébiétel- és mindenféle pártiak. Az azért elgondolkodtató, hogy bár mindenhol észérvek szerepelnek (amik mégis ellentmondanak egymásnak, attól függően, hogy milyen pártiak), melyik pártinak mi állhat az érdekében? Mert a bébiételes, tápszeresnek jó, hogy megveszed a termékét, és az anyatejpártinak miért jó ha a saját anyatejedet adod a gyerekednek???

És mit gondoltok erről a cikkről?

[link] itt az alsót kiválasztva: "...és ha szeretném elválasztani kisbabámat?"

Van benne egy olyan mondat, hogy ha a gyermeke akkor választódik el, amikor valóban készen áll erre, akkor természetes és egészséges módon elégítette ki babája fizikai és érzelmi szükségleteit. Vagyis ez gyerekenként eltérő lehet, eszerint nincs bűvös egy év, amikor átmegyünk a rostán vagy megbukunk. E nézet szerint az anyatej immunanyagokat is tartalmaz, és mindig olyan összetételű, ami pont aktuális a babának, vagyis ha bizonyos vírus kering a környezetünkben akkor abból, és ezt a természet kifejezetten így alakította, hogy jobban véd, mint az emberek által előállított és meghatározott arányú akármi (tápszer, bébiétel, gyerekital, gyümölcs...stb).

Először is mindenkinek a segítségét nagyon köszönöm, szinte hihetetlen, mennyi hasznos infot kaptam! Köszönöm! (És még sorstársra is találtam!):)

Bocs, hogy csak most jutottam el idáig, mostanában kezd rendeződni a helyzet! Végre vége a rémes porszívós orrszívásoknak, amit muszáj volt erőltetni, bár próbáltuk ezt is játékosan, na, szóval végre jobb lett!

A sorstárs anyuka kérdezte, mit gondolok a súlyfejlődéséről: ha egész nap jókedvű, a fejlődésével minden rendben van, mindegy, mennyi a súlya, úgy tudom. Csak ha visszaesne, amit nem hoz be hamarosan, akkor kellene ezzel foglalkozni. Bár nekünk a normál születési súly után lefelé fordult a görbe, nem kell rendszeresen mérni. Pl 7 hós ellenőrzés után az 1 éves kontrollon nézte csak az orvos.

Eddig úgy informálódtam, hogy nem jó, ha hagyjuk mindenfelé futkozni, mert ez rossz szokáshoz vezet, szokja meg, hogy az asztalnál kell enni. Így etetőszékben, de még többször ölben evett. Most ezen változtattam: reggelinél mindenfelé futkozik, és amikor felém jön az asztalhoz, akkor egy-egy harapás. Így többet eszik, és én is tudok, de azért ezt is kevesellem, összesen kb egy 3X4 cm-es darab kenyér, szinte üresen vagy csak vajjal. Ha apa itthon van, egyikünk fut utána, így már egy fél szelet kenyeret is megeszik! Csak az a baj a reggelikkel, hogy így is 1-2 órán át elhúzódik. Vacsi ugyanez, mostanában gabonakása, mi joghurttal, müzlivel "imitáljuk". (Kár, hogy nekünk inkább leadnivalónk van, és most pluszban enni kell.:)) Dél körül szopi, utána elalszik, és 2-3 körül próbálkozunk az ebéddel. Sajnos egyelőre nem tűnik esélyesnek, hogy beleültessük az etetőszékbe, ha ölben van, akkor meg hogyan egyen együtt a család, mert ilyenkor nem marad ülve, hanem le-fel kéreti magát és elfutkozik. Szóval egyrészt egy rossz szokást engedek így meg, amit megfogadtam, hogy én ilyen sosem leszek, mert erre elég rossz példát láttam a családban, unokatesóknál, de most mit csináljak, ha a súlya meg lent van, és még alig ismeri a kajákat is?! Kanallal közelíteni sem enged, csak amit mi eszünk és azt is saját maga akarja megfogni. Csakhogy mivel most kezdett kijönni a 2. rágófoga, lassabban megy. Lemértem, hogy kb 5 percig rág egy-egy falatot, 1 óra alatt evett kb 12-13 kiskanállal (kanálvéggel). Ha ölben van, az én tányéromról eszik, a sajátjáról emellett szinte semmit, ez tényleg lényegesen könnyebb így, köszönöm annak, aki írta!! Etetőszéket úgy is próbáltuk, hogy levesszük a tálcáját, így közelebb van hozzánk, emiatt nem fogunk venni másik asztalra szerelhetőt, amiről eddig úgy tudtam, kisebbeknek való. (Persze ha ez bejönne!? de nem valószínű, mert nem úgy néz ki, hogy közelebb akarna ülni.) Ez a futkozásos evés még csak hagyján, ami a legrosszabb, hogy közben fel akar jönni a sarokasztal ülésére, ahol állandóan menni kell utána, így nem tudunk nyugodtan enni! A másik probléma, hogy amerre futkozik, viszi magával a darabokat, így abból áll a napom, hogy eszünk-takarítok...stb! De ha nem engedem ezeket, akkor hogy legyen jó hangulat az asztalnál??? Akkor üvöltés van (1 éves koráig nem engedtem), állandó veszekedés, aminek köszönhetően semmmit sem evett, lement a súlya...stb! Van valaki ilyen helyzetben? Erre mi a megoldás?

Azt sem tudom igazán, milyen formában adjam neki a húst, ha csak úgy eszi, ahogy mi, viszont még nincs elég rágófoga hozzá?

Kedvenc kajája időszakosan hol van, hol nincs. Eleinte a sárgarépa volt, amit azóta nem nagyon szeret, kb 11 hósan a banán, ez mostanában megint újra kedvenc, 12 hósan a gabonakása. Ebbe most próbálok Hippes gyümölcsöket, reszelt almát csempészni, bár így kevesebbet evett eddig. A gyógyulása óta jobban elfogadja az almát, igaz, megbarnulva, de amíg az evések elhúzódnak, úgyis megbarnul.

Szó esett a vashiányról: más 2 hósan vashiányos volt, ezt az első súlyvisszaesés után vérvételből állapították meg, vascseppeket kapott. Utoljára a 7 hós kontrollon azt mondta az orvos, hogy amíg van még, szedje a cseppeket, így kb 10 hós koráig szedte, és azóta nem is vizsgálta. A 7 hós kontrollon mondta, hogy kezdjek el húst adni neki (mi ekkor kezdtük a hozzátáplálást, amit 4 hósan javasolt), szerintem részéről ezzel el van intézve, hogy így hozzájut a vashoz, másrészt hosszú távon lehetséges, hogy nem jó a vascsepp se, esetleg hozzászokhat a szervezet. Pont a vas miatt nem nagyon engedhetem meg, hogy csak azt egye, amit szeret... csakhogy nem lehet mit tenni, amit nem akar, azt úgysem eszi meg...

Allergiahajlam sajnos van, nekem volt több mindenre is, amit természetgyógyász kikezelt 6 éve, de óvatosnak kell ugyanúgy lenni, és hála Istennek, a kislányomnál semmi tünet, minden rendben!! :)

Lehet, hogy jó lenne kivizsgálni mégis, a kevés súlya miatt, de az orvos hipochondernek nézett már amiatt is, hogy óvatos vagyok allegiaügyben, mert szerinte mindent ehetett volna a 4. hónaptól, szerinte nincs összefüggés, ebből gondolom, hogy csak a súlya és evési szokásai miatt ő nem vizsgálná ki, amikről tud egyébként is. (Nincs egyelőre más orvos a közelben.)

Hát igen, igyekeztük az elejétől úgy csinálni, mintha nem lenne központi téma az evés, de az én allergiám miatt, meg a kislányom szokásai miatt mégis csak az, ez tagadhatatlan. Az is hozzátartozik, hogy állítólag a legtöbb baba sírással jelzi, ha éhes, és a kislányom már az elejétől szinte sosem jelezte, csak úgy adtam a cicit kb. 3-4 óránként. Ha meg valahol voltunk, új-érdekes dolgok, egyszer lemértem, hogy 6 órán keresztül sem jelzett, és 6 óra után is én vittem szopizni, szóval ő már anyatejben is ilyen típusú volt, csak az a különbség, hogy amikor kínáltam, akkor szopizott, és egyébként most is ez van.

Köszönöm a Nők Lapja ajánlást is, korábban a La Leche Liga egyik szakértőjének írtam, és nagyon segítőkészen, gyorsan válaszolt, így most is őt kerestem fel. Ahány szakértő, annyiféle vélemény, és ráadásul mostanában az orvosokat mintha sokkal jobban befolyásolnák a tápszergyártók, a saját érdekei, mint pl. 10 évvel ezelőtt hallottam, mi meg csak igazodjunk ki... Nem vagyok meglepődve, hogy az első válaszoló valami olyat írt, hogy állítólag toxikus anyagok lennének az anyatejben, ami természetesen nem igazolt (nem is lesz sosem), sajnos az érdekek között nem egyszerű meglátni a "valóságot", ha meg lehet egyáltalán.