Nagyon sírós babák anyukái hogy bírjátok?

Ismerős helyzet!

Nekem is ezt csinálta a lányom, de nagyon nagy szerencsém volt, mert 6 hónaposan kezdte és már pár nappal 7 hónapos kora előtt elkezdett mászni, így már jön utánam mindenhová.

Persze még nem elég gyors, így nekem az a megoldás, ha viszem magammal mindenhová. Nem kell, hogy folyton ölben legyen, elég, ha lát.

Így autós hordozóban végignézi ahogy főzök, pisilek (sőt, a világon ő az egyetlen aki már kakálni is látott nem egyszer :DDD ).

Ha nagyon nyűgös, akkor mei tai-ban a hátamra kötöm, bár a hordozási igénye ki van elégítve, mivel kutyát is így sétáltatok.

A helyzet nem annyira szörnyű, mint nálad, kedves kérdező, de a szituáció hasonló.

Tényleg könnyebb, ha már utánad tud mászni.

1. vagyok

Akkor csak azt tudom mondani, türelem és tényleg jobb lesz később.

Lehet, hogy hülye megoldás, de én néha, ha pl. fáj a fejem és tudom, hogy biztosan sírni fog a lányom (pl. hozom be a fürdővizét, addig ő egyedül marad a szobában), füldugót teszek a fülembe.

Így is hallom a sírást, de a zaj sokkal elviselhetőbb, így az eredmény egy kevésbé ideges anyuka :D

Szia Kedves Anyuka!

Nem tudom, hogy megnyugtat-e a válaszom, vagy inkább elkeserít, de leírom.

Kislányom 9 hónapos. Világ életében extra sírós volt.

Anyaságomat úgy kezdtem, hogy a védőnő elküldött pszichológushoz :D

Végül úgymond "hozzászoktam", hogy a kicsim ilyen típus, nem én rontok el valamit, Ő ilyen.

Nagyon nehéz.

Mindenki biztatott, hogy majd ha mászni fog, majd ha elindul stb.

A kislányom már egy hónapja mászik, most már lépeget is, tehát jön utánam minden hová, én is viszem minden hová, igyekszem bevonni, főzés közben velem van a konyhában kap valami műanyag edényt, vagy lepakolhat a zöldségtárolóról, fürdőben a fürdőjátékait pakolászhatja, szóval tényleg a lakás minden pontja úgy van kialakítva, hogy ott lehessen velem, de nem használ.

Nem lett könnyebb, csak nehezebb, mert már utánam is jön és sírva mászik utánam. Eddig legalább a kiságyba be tudtam tenni, és elnézegette a zenélőjét, de már feláll és ordít.

Szóval én azt mondom, most nehezebb,, mint volt.

Én is gondolkoztam a füldugón :D

Én bizakodom, hogy örökké nem lesz ilyen :)

És mindig reménykedek, eddig abban reménykedtem, hogy majd ha mászni fog, most abban reménykedek, majd ha beszélni fog :D

Nagyon ügyes, erős és legfőképpen csodálatos édesanya vagy.

Ez most egy ilyen időszak, amit át kell vészelned, de az élet csak olyan nehézséget állít elénk, amivel képesek vagyunk megbirkózni!

Kitartást, sokan vagyunk még így, és ne légy önmagaddal szemben maximalista!

Nem baj, ha egy picikét sír de az sem baj, ha kicsit elcsúszol a házimunkával! Nem egy háztartási robot vagy, hanem Nő! :)

Fantasztikus Anya vagy és előbb vagy utóbb minden remek lesz majd! :)

Az én kislányom 5 hónapos egyáltalán nem sírós, kivéve néha napján.Mondjuk akkor bepótolja.Minden elismerésem a tiétek, mert az a pár nap is nehéz nekem, eltudom képzelni minden nap.

:(

Szerintem ha már megtanulnak beszélni legalább pár szót meg normálisan mutogatni akkor könnyebb lesz kicsit..

Egyébként valószínűleg szeparációs szorongás lehet a háttérben, elvileg 1-2 hónapon belül elmúlik...

kitartást kívánok..

:)

5-ös vagyok.

Én nem gondolnám, hogy szeparációs szorongás. A szeparációs szorongás időszakos. 6-7-8 hónapos kor körül jelentkezik.

Például az én gyerekemnél ez már a születése óta így van, mindig is sírós volt, szóval ez nem csak most jelentkezett. :S