Ez már a szeparációs szorongás lenne, vagy csak egyre akaratosabb a babám?

Egy hete tart, hogy ez eddig gyönyörűen magától eljátszó, elalvó babám azon nyomban torkaszakadtából sír, amint a feneke földet ér. Egy hét híján 7 hónapos. Nem lehet letenni egy percre sem, ha mégis, sikítva üvölt, mintha egy kis malacot nyúznának. Apuka sem tudja lenyugtatni ilyenkor, pedig számtalanszor vigyázott már rá, minden nap játszik vele, sokat vannak együtt. Csak én kellek. Éjszaka is van, hogy felsír és csak nálam nyugszik meg. A mozgásfejlődésben is teljesen leállt, mert vagy ölben van, vagy a hátán fekve üvölt. Eddig gyönyörűen forgolódott, felfedezett, most semmit nem hajlandó egyedül csinálni. Csak akkor nem sír, ha kézben van. Ez az lenne már?