Kikészültem. Nem bírom tovább. van valami jó tanácsotok? Nagyon rámférne
Két gyönyörű, egészésges lányom van. Boldognak kellene lennem,de egyszerűen, kimerült, fáradt és teljesen tanácstalan vagyok :(
A nagy lassan 3 éves lesz, tombol nála adackorszak, ezzel nincs is baj, kezelhető, bár elég nehéz.
De a kicsi..vele már minden más. 10 hónapos múlt, és mióta megszületett nagyon nagyon nehéz vele. Semmi nem köti le, se a játék,se az újság, se a fakanál, fiókkipakolás, semmi de semmi.....állandóan rajtam lóg(na), olyan,mint egy kis tapadókorond :) örülök neki,emrt imádom,hogy jön mindig, ölelgetni,puszilgatni kell,de reggel 7től este fél9ig elég nehéz ez, úgy hogy napközben jobb esetben is csak két órát alszik. Ott lenne ugye a házimunka, a nagytesó,a férj...Már a munkáim nagy résézt akkor intézem ha elaludt,emrt napközben csak sír és sír, vagyis inkább hisztizik. Pedig már kapaszkodás nélkül lépeget, bárhová eljut, mostmár az ágyra is felmászik....de nem javult semmit a helyzet, állandóan csak a visítás megy, és már kezd nagyon sok lenni. Imádom, de a nap 90 %ban csak visít:( Ha lenn ülök vela földön, szórakoztatom, rajtam lóg semmi baja nincs. Próbáltam,hogy mindig egyre hosszabb időre hagyom hisztizni, de nem vált be, képes megfulladni, de abba nem hagyja amíg el nem éri,hogy felvegyem,vagy leüljek hozzá.
Van valami jó tanácsotok? Mert bár van előyne, fogyok rendesen, de nem sokáig bírom tovább, nem tudom mit tehetnék még,hogy ne csinálja ezt folyton..
válasza:
válasza:A hordozás - már ha bírod fizikailag - tényleg jó ötlet. Ha ez nem megy, vagy nem segít, akkor szerintem állapodj meg magaddal, hogy meddig engeded sírni. Konkrétan arra gondolok, hogy mondd azt magadnak, hogy pl. max. 10 percig, ezalatt pl. meg lehet pucolni egy adag krumplit, vagy el lehet mosogatni, kiteregetni, és aztán ő következik. Játszol vele egy kicsit, aztán folytatod a dolgod megint 10 percig, közben beszélsz hozzá(juk), énekelsz...
Ha babakocsiban jól elvan, akkor vidd ki kétszer is egy nap őket. A nagyobb kismotorral, hogy ő is élvezze, vegyél magatoknak útközben egy finom fagyit, hogy legyen úticél, és úgy haza.
Mindenkitől fogadd el a felkínált segítséget!
Ha a férjed egyszer-egyszer ráér babázni, végy egy illatos, kényeztető fürdőt!
Ha van nagymama, aki tud rájuk vigyázni, akkor miután lefeküdtek a kicsik (nem tudom szoptatod-e még), menjetek sétálni, vacsorázni, moziba.
Használd ki azt az időt magadra, amikor napközben alszanak!
És: türelem, türelem, türelem, mert elmúlik ez is. Gondolj arra, ha kamasz lesz, pont ezt a ragaszkodást fogod visszasírni. Próbáld meg lazán venni, amennyire lehet, és legyél egészen biztos benne, a sírása nem hibaüzenet, mert mindent jól csinálsz. Egyébként szegénykének a maga érdekében kell megtanulni, hogy nem lehet mindig mindent azonnal.
válasza: válasza: válasza: válasza:Osztom az utolsó válaszoló véleményét; talán nem tűnik igazi segítségnek, de tényleg próbáld elfogadni ilyennek.
Biztos nem vigasztal téged, de az en fiam is ugyanilyen, születésé óta, pedig már másfél éves.ja és van egy nővére aki szintén nagyon kicsi, két és fél...hadd né mondják erről a szituról semmit:)
válasza:Bocsi nekem nincs gyerekem, de utánaolvasgattam arról, amit előttem írtak.
Itt találtam tanácsokat.:)
válasza: válasza: válasza:Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!