Hogy nem emésztenek fel a hétköznapok a munka és a baba mellett?
Egyre inkább azt veszem észre, hogy már alig beszélgetünk, alig vagyunk együtt, alig bújún össze...
Férjem hajnalban megy, későn este jön, értünk dolgozik, becsülöm, csak sajnálom. Nem látok megoldást rá, hogy könnyítsem meg a dolgát...
Hazajön, eszik, lepihen és elalszik. Fürdeni felkeltem, aztán már alszik is tovább. A 4. mondatomnál már nincs ébren.
Nagyon hiányzik mit lehtne tenni?
Hétvégén is dolgozik, vagy a kertben intézi a tenndőket, füvet nyír, fát vág, metszi a fákat, ássa a kertet...
valami komprumisszum kell. vagy te elfogadod és várod, hogy beálljon a fagy és akkor nem lesz nagyon mit csinálni a kertben, vagy beszélsz vele, hogy szervezze úgy az életét, hogy egy kicsit több jusson neked.
szabdságot is tervezhettek. szerintem példás és rendes ember a párod, hagyd pihenni, de legalább a hltvégén intézd úgy, hogy a közös bevásárlás mellett egy kirándulásra, beszélgetésre, sétára is teljen. lepd meg egy romatikuks szombat esti vacsival, és vegyél egy szép fehérneműt, hogy értse a célzást. a hétköznapokon meg sajnos átrohanunk, azt mindenkinek úgy kell túlélni.
Nálunk is hasonló a helyzet, a férjem reggel hatkor megy és fél hét, hét körül ér haza. Mondjuk az enyém nem nagy alvó, még 11-kor fennkukorékol, én viszont 10-kor legkésőbb kidőlök. Mi igyekszünk a hétvégéket tarlamassá tenni, most úgyis jön a rossz idő, lassan nem lesz, mit csinálni az udvaron, lehet benn játszani a babával, összebújni, míg a kicsi alszik, sétálni valami szép helyen, vásárolgatni kicsit.
Én most már nagyon várom a hétvégét, mert a héten alig láttam a férjemet.
De nézd pozitívan, van aki még csak naponta sem látja a férjét, mert esetleg külföldön dolgozik.
Mennyi idős a babád?
Ha kicsi még, természetes, hogy így érzel, de könnyebb lesz, ha nagyobb lesz. Majd eljön az idő, hogy nem hagyja aludni apát, ha haza jön, hanem ráncigálja, hogy apa, apa és már mászik is a hátára, fejére, nyakába.
Kitartás Nektek!
Sokat beszélgettünk már róla, de nem találtunk közös megoldást...
A hétvégén is muszály dolgozni, a fa nem vágódik fel magától, a kazán sem szerelődik be magától-muszály megcsinálni, és én ezeket nem tudom megtenni helyette.
Kompromisszu lenne, de idő nincs...
Nem kell célozgatni, nyiltan megbeszéljük a dolgokat, csak valahogy nem látok kiutat...és ez sokszor elszomorít.
Köszönöm második:-)
Már 16 hós, de ez így van már a terhességem óta, és csak romlik.
Én is a rossz időt várom, akkor már annyi mindent nem lehet kint tenni, amit kell,azt igyekszik még most hamar elvégezni. De azért mindig talál magának valamit, nem az a bent ülős típus.)
Ő nagyon alvós, napi 9 óra kéne neki, de mivel 7-nél többet nem alszik, mindig álmos... hétvégén viszont kipattan az ágyból mert megszokta, hogy kel, meg amúgy is korán kelő, akkor meg nem bírja kivárni, hogy a lány felébredjen, már rég az udvaron van reggel 7-kor...
Vásárolni utál, nagyon nehéz rávenni, legyen az tesco, vagy árkád, mindegy..
Ő örül, ha itthon lehet, mert ugye soha nincs itthon, én meg örülnék, ha mehetnék kicsit ki itthonról-ez is vita szokott lenni, de megértem, hogy fáradt és inkább ráhagyom.
Igen, szóba került a hetelés fogalma is, hát nem örülnék neki... jövő héttől még többet doglozik, napi 2 órával többet kell autózni a munkahelyére. Szóba került, hogy mi is leköltözünk 4 hónapra a lánnyal, de több szempontból sem kivitelezhető sajna, pedig nagyon örültem volna neki.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!