Milyen hátrányai vannak a gyerekvállalásnak?

Nem létezik annyira rossz dolog, ami miatt legszívesebben visszacsinálnád az egészet. Vannak rosszabb napok, időszakok, van, hogy a nekem is az idegeimre megy a babám, de sosem gondoltam még azt, hogy visszacsinálnám az egészet.

Pedig kijutott bőven a hasfájásból, fogzásból, álmatlan éjszakákból, vagy egyszerűen csak a nyűgösködésből, hisztiből stb. De akkor is szeretem, imádom, el se tudnám képzelni, hogy ő ne legyen.

olyan nem volt amitől a gyerekemet nem akartam volna, csak olyan dolgok voltak amik jobb lett volna ha nem történnek meg velünk :)

terhesen elkezdtem vérezni, kórházban voltam, rettenetes rossz volt aggódni érte :(

szülés közben repedtem, szakadtam, az is jó lett volna ha nem történik meg, 6 hétig nem tudtam ülni, majd 1 évig fájt szex közben a heg. ne ezt se kívánom senkinek :/

de ami a legborzasztóbb volt, az az amikor a gyerekem kórházba került, nagy baj volt vele, sok fájdalmas vizsgálaton esett keresztül és nekem alá kellett írni azt a papírt, hogy engedem, a beleegyezésemet adom ahhoz, hogy bántsák :(((

ez volt eddig a legborzasztóbb, ott állni mellette és fogni a kezét miközben sírt, én meg ezt megengedtem :(

de soha semmiért nem adnám vagy nem csinálnám vissza, hogy ő van, mert egy mosolya vagy egy puszija feledtet minden rosszat ami esetleg a gyerekvállalással jár :)

Azért nem jó ez a megközelítés, mert a teljes képet kell látnod. Pl. elfogadj-e egy másik állásajánlatot, akkor ne azt nézd, hogy többet kell utaznod oda, hanem azt is, hogy milyen a társaság, a karrier lehetőség, a fizetés, stb... ha csak egy oldalra koncentrálsz, akkor nem tudsz helyesen dönteni.

Épp ezért olyat se tudok mondani, hogy mi az amitől visszacsinálnám, mert sok dolog volt nehéz, de a pozitív oldal ellensúlyozta annyira, hogy visszacsinálásra sosem gondoltam.

Ráadásul ugyanazt mindenki másképp éli meg. Pl. gond az éjszakázás - ha van. Barátnőm kislányát a szülés után beletették a kiságyba, ott elnézelődött és elaludt. Soha nem kellett vele éjszakázni, altatni. Más meg élete legrosszabb időszakának mondja a gyerek 0-5 éves időszakát, amíg apa és anya úgy éltek mint két agyhalott zombi a fáradtságtól. Az enyémek is aludtak mint a bunda.

Az egyik gyerekem mellett konkrétan semmit nem lehetett csinálni, napközben ha nem volt szórakoztatva, akkor üvöltött mint az állat. A lakás szaladt, anyám küldött kaját és vasalt. Barátnőmmel panaszkodtunk, az ő ismerőse meg ott nézett, hogy mi a bajunk, ő beteszi a gyereket a kiságyba és mindent megcsinál amíg a kicsi nézelődik. (na a második nem ilyen lett). Más anyuka meg azt mondta két gyerek után, hogy ha ez a gyereknevelés, akkor szül tízet, olyan jótermészetű gyerekei voltak... na neki a harmadik lett problémás.

Az, hogy van-e életed, vagy bezárva ülsz és megbolondulsz: ez is esetfüggő, van barátnőm aki messzebb él és egyedül van mint a kisujjam, a bekattanás szélén volt már, én meg jöttem-mentem a barátnőimmel meg a gyerekekkel. Szóval felsorolhatunk problémákat, amelyek előfordulHATnak, de egyáltalán nem biztos.

Én is azzal kezdeném, hogy nincs olyan dolog, ami miatt "visszacsinálnám" a dolgot. Persze adódnak nehézségek:

-nekem a terhességem nagyon nehéz volt, sok rosszulléttel és fájdalommal

-furcsa volt átélnem azt is, hogy a férjem inkább már az anyát látja bennem, mint a nőt

-aztán a bikinit elfelejthetem (már csak 3 kg van rajtam, de nagyon szétrepedt a hasam az utolsó hónapban)

-bár nem volt hasfájós a kisbabám, de csak kézben volt el hónapokig, pl. fürödni csak úgy tudtam elmenni, ha valaki feljött vigyázni rá

-az altatás pedig még mindig rémálom :), most épp fogzik is

De mindezek ellenére imádom őt, ő a mindenem és rengeteg boldogságot ad nekem!

És még annyit mondanék, hogy szerintem a gyereknevelés a világ legnehezebb dolga, rengeteg türelem kell hozzá.

Szia! Nem tudom, ilyesmikre gondolsz e, de leírom:

tervezett baba, de a férj mégsem akarja, és kitalálja, hogy nem az övé, ezért elhagy. Beteg baba, ez már önmagában rossz, de ha erre rámegy a kapcsolatod, az még rosszabb, mert nincs, aki támogat. Nincs időd főzni, mosni, takarítani, nem alszol éjjel, évekig nem jutsz el egyedül sehova, nincs fodrász, nincs új ruha, nincs kozmetikus, egyszerűen rondának érzed magad, mert elfog az a bizonyos bálna-érzés.

Terhesség alatt a beszólások rokonoktól, ismerősöktől, idegenektől, hogy figyi, már gurul...

Ha hisztis a gyerek, és a férj még nem áll készen az apaságra, könnyen dobbant, otthagy a gyerekkel...na olyankor nem lehet új kapcsolatot kialakítani, vagy legalábbis nehezen.

Ha netán valami baja van (pl elég, ha allergiás), gyakori orvoslátogatás, kontroll, vérvételek, esetleg műtét (sérv, mandula). Ilyenkor utazgatás...hiszti ezerrel, mindenki bámul, hasznos tanácsot próbál adni, de csak kritika.

Aztán ugye ott van a szülés fájdalma, az utána lévő fájdalom, tanácstalanság, szoptatási nehézségek, sebes mellbimbó, esetleg tejláz...

Rengeteg olyan dolog van, amire értheted ezt a kérdést, de egyet ne felejts el! Veled is végigszenvedte ezek legtöbbjét valaki, márpedig ÉDESANYÁD! Gondolj arra, hogy ha úgy nősz fel, hogy végig azt érezteti Veled, hogy minek kellett ez a gyerek, és legszívesebben visszacsinálná, milyen életed lett volna? Mindig arra gondolj, hogy egy gyermek maga a csoda. Ha néha nehéz is, olyan boldog pillanataid nem lesznek mással, mint a gyermekeddel!