Tényleg lehet akkor is magányos a kisbabám, ha nem sír utánam?

Dehogy magányos.

A gyereknek nagyon sok minden ami naponta rutinszerűen bekövetkezik, az teljesen természetes. Nem éli meg stressnek, mert tudja mi következik.

A bizonytalan, amikor nem tudja mi a következő, amikor váratlan helyzetbe kerül az a stressz.

Nálad tudja, hogy mi jön. lerakják és alszik. Ez napi rutin, nincs bizonytalanság, nem stressz.

(az enyémek is az elejétől egyedül aludtak el, külön szobában. Teljesen nyugodt gyerekek lettek, mert egy kisgyereknek a legfontosabb a biztonság. És a biztonsághoz nincs szüksége a mamára, ő egyedül is megéli, ha a napi rutinhoz tatozik, ha ez természetes neki)

A kisfiam is kezdettől fogva egyedül alszik el (megvan a rutin: vacsi, fürdés, kakaó, be az ágyba, cumi és alvóbarát, kis éneklés, ajtó becsuk), most egy éves.

Nekem nem tűnik magányosnak...

amiről te beszélsz az akkor lenne ha adva van egy gyerek, ai kezdetektől kiordította a lelkét, de sz@rtak rá, nem mentek be hozzá, nem vigasztalták meg... ez a gyerek megtanulta, h nem kell ordítani, mert úgysem történik semmi. Na, az ilyen gyerek lehet úgy magányos, h mégse sír (minek, úgysem érek el vele sajna semmit- alapon)

Az én lányom 7 hós éés kb. 5 hónapos koráig minden rezdülésére ugrottunk, de mostanra szépen beteszem az ágyba, tápit kap, ha elég volt akkor lecsatlakozik róla, forog kettőt oldalra dől és alszik...