Ez normális apai viselkedés?

Nehéz válaszolni rá, hogy normális-e vagy sem a férjed hozzáállása.

Valahol normális, valahol pedig nem. Mondjuk úgy tűnik nem vállal elég feladatot és az pedig a kötelessége lenne!

Az én férjem: épp tegnap mondtam neki, hogy ágyzzunk meg a nappaliban a kanapén, mert éjszaka ha nyüszög Manó, kimegyek majd vele oda, hogy ne zavarjam, ő mégis csak hajnalban kel és megy dolgozni. Erre azt mondta az én Édesem, hogy Ő is szülő, neki is vannak kötelességei és ne menjek sehova sem, maradjak csak az ágyunkban:) olyan szerencsés vagyok!

Üdv!

2 lányom van de én kiveszem a részem most is a nevelésükből. Talán kicsit többet is mint kellene de ez az én saját akaratom és nincs rám erőltetve vagy kényszerítve. Nem tartom helyesnek a párod viselkedését, amiről részben te is tehetsz szerintem. Ha most ilyen akkor valószínűleg korábban sem vette ki a részét a házimunkából és a kicsi gondozásából(pelenkacsere,fürdetés, éjszakánként fölkelni többször ha kell...stb).

Vannak egy nő kezében is "kényszerítő eszközök", csak sokan nem tudják, hogy melyek azok, és hogyan kell használni őket...;)

Az nem lehet, hogy lelkiekben még nem készült fel a párod az apaságra? Ne haragudj meg, de szerintem önzően viselkedik. Egy gyereknek két szülője van, normális esetben mindketten kiveszik a részüket a baba körüli teendőkből, noha én is azon a véleményen vagyok, hogy elsősorban az anyuka "ugrik" a babához. De ettől függetlenül azért mert az apuka dolgozik, nem jelenti azt, hogy őt már mentesíteni kéne az otthoni feladatoktól is, főleg mivel írtad, hogy barátozik, szórakozik.

Szerintem állj a sarkadra, beszéld meg vele, hogy nem "csak" anyuka és házvezetőnő vagy, hanem feleség és ember is, neked is vannak szükségleteid. És neked is ki kellene néha kapcsolódnod, kiszakadni a hétköznapokból, pontosan azért hogy utána otthon még jobb formában legyél.

Valószínűleg eddig szó nélkül csináltad a dolgod és ő a problémáidból nem vett észre semmit.

De tudod, hogy van a mondás: "néma gyereknek az anyja sem érti a szavát".

Szorítok nektek, hogy sikerüljön tisztázni a dolgokat!

Az én férjem szuper.

De peluscsere, pláne éjszaka, ilyesmi eszembe se jut.

Általában kezébe kell nyomni a gyereke, és akkor kicsit kelletlen, mert félbehagyja azt, amit épp csinál, ez nekem kicsit rosszul esik, de teljesen érthető.

Ha elviszi sétálni, nagyon elégedett magával, és akkor jó néhány napra letudta a dolgot.

Este ő fürdet. De én készítek elő mindent, én vetkőztetem, törlöm, pelenkázom, öltöztetem. Ez már közelharc, közben Apa bohóckodik neki, hogy egy kicsit egyszerűbb legyen.

Szóval az a nehéz, hogyha van is a gyerekkel, olyankor én is ott vagyok/vagy muszáj elintéznem ezt-azt, vagy dolgozom. Szóval csak úgy nem lehetek...

Amihez ragaszkodom: legyen minden nap vmennyi idő (kb. napi fél óra) amikor csak ő van vele, én addig nyugiban tudok főzni vagy akármit tenni.

Szerintem nem normális, nagyon önző viselkedés, és sajna ismerős.

Az én férjem nagyon nyugodt, jó ember, de lusta mint a föld.

Lányunk 2 éves múlt és még min 3 szor kel éjjel. 7 hónapos terhes vagyok, anyósékkal már pár hónapja összevesztem más okokból, de őt ez is hidegen hagyja, neki nem számít, hogy nekem mi esik rosszul.Nem fog ő veszekedni senkivel sem..., holott nekem ad igazat elmondása szerint.

A gyerekhez néha felkel, de immel-ámmal. Napközben nem foglalkozik vele, ha itthon van netezik, és állandóan horgászik meg hobbizgat.Hétvégén ha itthon van könyörögnöm kell, hogy jöjjön velünk a játszóra, ha nagy ritkán meg el kell mennem pl dokihoz és neki kell a gyerekkel lennie, akkor nem a játszótérre viszi gyerekek közé, hanem az anyjáékhoz, mert ott legalább nem neki kell vele foglalkozni.

Persze néha vigye fel, de jobb, ha a pajtásaival van a gyerek szerintem.

Most kicsit pár hete jobb, mert bölcsis lett a lány, viszont én ilyenkor sem vakarózom itthon, hanem segítség híját egyedül készülök elő a 2. baba érkezésére, és a szokásos teendőket csinálom.Illetve amikor hazahozom a böliből próbálok vele tartalmasan minél többet foglalkozni, hogy ne érezze magát mellőzöttnek és az apjának is türelmesebbnek kéne lennie...

Mellette már lassan egy hónapja beteg vagyok, hol meggyógyulok, hol nem de ez sem nagyon érdekli.

Szóval nem tudom mi lesz, ha meglesz a pici, remélem könnyebben veszem majd az akadályokat, mint az elsőnél.

Szerintem nálatok normális, hiszen ezért alakult így. És neked ez megfelel, hiszen szülsz neki még egy gyereket, akivel ugyanígy fog viselkedni. Ha ez neked jó, nem is fog változni.

Nálunk nem lenne normális, de nem is viselkedne így a párom soha.

Ki hogy alakítja az életét.