Elszeretheti a babámat az anyósom tőlem?

A sógornőm ugyanilyen azzal a különbséggel, hogy ő nem igazán foglalkozott a gyerekével, de attól herótja volt amikor anyukám vagy én mentünk. Rossz hírem van, a kisfiú elmúlt 3 éves, és annak ellenére, hogy sógornőmnek hála alig láthatja a nagymamát (heti 1-2 alkalom pár órára), sokkal jobban kötődik hozzá mint az anyjához.

Két részre venném a problémát, mert egyrészről igazad van, másrészről nincs.

Attól ne félj, hogy más is szereti a gyerekedet, és ne próbáld elzárni a nagymamájától, mert akkor csak rosszabb lesz. A kisgyereknek annál jobb, minél többen szeretik, szóval ettől ne akard megfosztani.

A másik, hogy nem engedi, hogy mindent a szájába vegyen. Ez szerintem is hülyeség, az én anyósom is ezt csinálja, de hagy csinálja, én úgysem fogom tiltani neki, az idő nagyobb részében úgyis tömhet mindent a szájába.:) Az állandó ölben levés... Ez érdekes, mert én mindig felvettem a gyerekem ha sírt, és nem érdekelt, hogy ki mit mond, hogy fel fogom szoktatni. Most 6,5 hónapos, nem igényli, hogy állandóan kézben legyen. Le szoktam rakni a szőnyegre a kis játékaival és játszik.:) Szól ha azt akarja, hogy vegyem fel. Anyósom amikor dajkálgatná, akkor ugyanúgy jelzi, hogy ez most neki nem jó, nem akar kézben lenni. Lehet, hogy rosszul esik neki, de nem tudok mit csinálni, és igazából ezzel nem is akarok. Várható volt, hogy egy idő után nem fogja tolerálni, hogy kézben legyen (nekem ezt a nagymamám nem akarja megérteni, de ez sem túlzottan érdekel, olyankor kiveszem a kezéből, és nálam vagy megnyugszik, vagy lerakom, hogy játszhasson).

A kutyával kapcsolatban inkább örülj, hogy anyósod ennyire vigyáz a babára, mert azok a nagytestű kutyák kiszámíthatatlanok tudnak lenni. Nagyon sok szomorú esetet lehetett erről hallani, mert a kutya sokszor egy kis mozgó valamiben a prédát látja. Lehet az akármilyen jámbor kutya egyébként. Majd játszanak ha nagyobb lesz.

A ti kutyátok más kérdés, abba nincs beleszólása amúgy sem.

Szóval szerintem attól ne félj, hogy jobban fogja szeretni őt. Téged mindig lát, te megszokott vagy a számára, anyósodat gyakran látja, megismeri, örül neki. Te vagy az anyja nem ő, nem fogja őt jobban szeretni, csak ne akard távol tartani tőle. Nálunk szerintem ebből lett a baj, hogy sógornőm nem bírt a féltékenységével, és mindenkit el akart marni akit szeretett a kisfia, szerintem azt hitte, hogy akkor majd csak őt fogja szeretni. Nagyon nem jött be a taktika, mert szegény kisgyerek sosem akar hazamenni, csak ha tesóm otthon van. Őneki az semmit nem jelent, hogy "anya vár". De ez speciális eset, mert a leírásodból az derül ki, hogy te foglalkozol a gyerekeddel, úgyhogy te leszel neki az első, nem az anyósod. Ő a nagymamája, te pedig az anyja.:)

12-es vagyok.

Azt tényleg nem ártana tisztázni az anyósoddal, hogy mi az amit TE megengedsz a babának, és ezt szíveskedjen tiszteletben tartani, mert összezavarja picit. Az ágyon való játék elég veszélyes, egy percre sem lehet otthagyni, mert leeshet tényleg. A földön sokkal biztonságosabb. Nem tudom, hogy ezt miért nem lehet megérteni.

Mondjuk nekem még az a furcsa, hogy állandóan kiveszi a kezedből. Megvárhatná amíg odaadod.

Amúgy meg gondolj arra, hogy ha te nem lennél vele mindig, akkor hiányoznál neki, és neked örülne. Neki nincs olyan, hogy te nem vagy ott, ez a normális számára. Ezért lehet, hogy veled nem kacag akkorákat.

Sokat kell vele foglalkozni hogy kötődjön, de azért ne tegyél semmit, hogy anyósodhoz kevésbé kötődjön, mert azzal éppen a gyerekeddel szúrnál ki.

Nem olvastam a hsz-okat, de biztosan irtak mar, amit en.

Ugy tünik, Te velem együtt egy joszandeku ember vagy, aki nem akarja tavol tartani az unokat a nagymamatol, a csaladi bekeert mindent megtesz, a nagymama meg ezt kihasznalva atvette az iranyitast, elvezi a szerepet.

Igaz, hogy Te maradsz az anya (papiron), de a gyereked majd ha nagyobb lesz, elsödlegesen nem azt csinalja, amit Te mondassz, hanem amit a nagymama, mert hozza kötödik jobban es ahogy irtad, most is az van, amit ö mond. Ez föleg akkor problema, ha majd az anyos kihasznalva a helyzetet, dierkt azt mondja, amit Te nem akarsz. Ha majd jön a dackorszak, es gondolom, nem lesz ott mindig a nagymama, rad harul az elsödleges neveles, sokkal szigorubbnak kell majd lenned, hogy elerd, amit akarsz, mintha elfogadna Teged elsödleges szemelynek.

Megkerdezhetem, melyik orszagban elsz? En is egy olyan orszagban elek, ahol a szülök elöbb visszamennek dolgozni, nem megszokott a 3 ev gyes. De egy olyan csalad, akik ennek ellenere nem foglalkoznak az unokakkal, csak latogatoba jönnek. Megis, sajnos anyosom is ilyen "fönök tipusu", töle vette at ezt a szerepmintat a sogornöm (aki hangoztatja is, hogy ö fönöktipus), es erre neveli a 2 lanyat is, ugyhogy itt is van eleg fönök. (Hab a tortan, hogy a ferjemre meg asztorologia, numerologia...stb minden izeböl az jön ki, hogy ö is - es erdekes modon ö akaratlanul is valoban ilyen termeszetü, barhol vagyunk, mindenki hallgat ra, köreje gyülik, mig a többiek a csaladjaban csak "szinjatszanak", alattomos szandekkal.) Igy anyosom is azonnal ugy "mozdul", barmi van, ugy iranyitja a lanyomat, mintha joga lenne, a gyerekek meg ugye meg akarnak felelni, meg hasonulnak is a környezettel, igy hajlanak ezt tenni. Igy nagyon esznel kell lennem, meg igy, hogy tenyleg alig jönnek hozza, igy is! Eleinte en is probaltam kedves lenni es joszandekot latni benne, de mivel amikor szükseg lenne rajuk, lesz@rjak az unokajukat is, itt azert eleg egyertelmü a helyzet. Es akkor -gondolom, nalatok is- a ferj=anyos kisfia, persze magatol nem latta ezt at az elsö evekben, igy öket tamogatta. (Most, 10 ev hazassag utan meg azt mondja: tenyleg nem erti, hogy akkor, amikor ez törtenik, ö miert nem veszi eszre, mert masnap, amikor alkalmunk van megbeszelni, mar ö is latja!)

A tanacsom: tisztazd magadban, hogy az anyaszerep nemcsak etetesröl meg feladatokrol szol. Felelösseg is. Külön csalad vagytok, amiben ugy fognak müködni a dolgok, ha mindenki elfogadja a szerepet. Normal modon az anya az elsödleges ember a gyereke eleteben, neki kell megmondani, mit lehet es mit nem, es mit hogyan, es ehhez kene alkalmazkodni a rokonoknak, igy az anyosnak is. Es barmennyire is bekeszeretö vagy, muszaj helyretenni az anyost, persze szep szavakkal, de hatarozottan. Tudom, hogy ez nehez ilyen jellemüeknek, en is ilyen vagyok, igy mindig "keszülök", ötleteket gyüjtök, aztan meg ujabb es ujabb trükkökkel probalkoztak, igy meg emellett is eszrevehetö ilyen hatas! Remelem, segit, ha megosztom az eddigi ötleteimet: amikor raszol barmiert a gyerekedre, mondhatod, hogy "mi ezt igy csinaljuk", a gyereknek, hogy csinalja csak (persze, ha neked is megfelel). Tapasztalataim szerint az eszervek nem szamitanak (hogy igy ismerkedik az immunrendszere...stb), mert ez nem erröl szol: "mi is a szankba vesszük, ö is veheti". "Csak a földön jatszhat, mert szerintem leesik a kanaperol", es ezzel leteszed a földre. Anyos elveszi, Te visszateszed, elismetelve. Anyos oda zarja a kutyajat, ahova akarja, ez az ö területe, ezzel nem foglalkoznek. Amikor az en kutyamat cibalja, meg direkt mondanam is, hogy "gyere, simogasd meg, milyen aranyos...stb" es közben simogatnam. (Sajnos ez a gyereknel jön le, benne okoz ellentetet, de tudnod kell, hogy nem a Te hibad, anyosnak kene mashogy viselkedni, Te nem tudsz jobbat tenni!) Anyost nem kell tajekoztatni, miert ezt mondod a gyereknek, de ha ellenvetese van, megmondani, hogy "mi sokat simogatjuk", "ö is szereti a kutyakat"...stb. A röhögcselesben valaszd külön a 2 dolgot. Az, hogy ö röhög vele: probald ugy felfogni, jo, hogy ilyen jo a viszonyuk, mert lesz majd idö, amikor szükseg lesz arra, hogy anyos vigyaz ra, igy a jo viszonyuk ellen sztem nem erdemes tenni. Az, hogy veled nem röhög: probalj meg sajat magad jolerezni magadat vele, magad kialakitani, ami a 2-töknek jo (sztem nem baj, ha ez nem röhögcseles). Amikor kikapja a kezedböl, nem hagynam, egyszerüen magamhoz szoritanam, a gyereknek meg mondanam: "nem, most megyünk setalni/idemegyünk a szekrenyhez...stb". Anyosnak annyit, hogy most nem vesszük ki a kisagybol, szeretnem, ha elaludna. Söt, kifejezetten mondanam neki neha, hogy most "menjen oda hozza", "vegye ki", hogy tisztaban legyen azzal, hogy akkor veheti ki, ha megengeded. Tudom, ez a resze nem könnyü, plane, ha eddig elfajultak a dolgok, es ilyen termeszetükent nem egyszerü azonnal reagalni, sajn nekem is allando feladatot jelent. Gyakorlatilag erröl szolnak a csaladi összejövetelek nekem, erre keszülök napokkal elötte is. A ferjemet is bevonom, hogy eszrevegye, mi folyik körülötte, es mar elöfordul, hogy ö huz ki egy-egy szitubol. Pl. utoljara, amikor az ebedlöasztalra közepre tette anyos a pledet, hogy itt csereljem ki a pelust, en meg mashova mentem, ö meg a lanya+gyerekeivel együtt: "de ide is jöhetsz...stb", a ferjem allitotta le öket: "ö tudja, hol csereli ki a pelust".

A lenyeg, hogy anyos elött is tiszta legyen, hogy a gyereked eleteben az van, amit Te mondassz. Egyebkent ott, ahol a nagymama is reszt vesz a nevelesben, ott is az van, amit az anya mond, amikor az anya ott van, es ez a lenyeg! Ha nincs ott, akkor az a szemely, akire bizod a gyerekedet, ez erröl szol. Bocs, hogy hosszu voltam, remelem, segitettem.

Szerintem naponta ne jöjjön! Állj a sarkadra! Te vagy az anya, ő a nagymama! Legyen heti egyszer, kétszer látogatás, és az akkor mindenkinek"ünnepnap"lesz. Nem tudom hol éltek, de a legelejétől tisztázni kellett volna a szerepeket!

Ez csak rosszabb lesz később. Nem egy ilyen példa van az ismerettségi körömben. Volt, hogy válás lett a vége.

Próbálj vele beszélni, de ne hagyd magad, hiszen te vagy elsősorban felelős a gyerekedért!

Hát ezt nem is értem. Ennyi energiával, amit az anyósoddal való kapcsolatod ápolására fordítasz, simán

kibékülhetnél az ÉDESANYÁDDAL. Engem nem érdekelne, hogy anyós az anyós, ez sok(K), amit írsz. Kínában éltek? Édesanyád itthon? Ezért fontosabb az anyóssal való jó (v)iszony fenntartása?