Találkoztatok már olyan családtaggal, akit hiába kértek, hogy ne kapja ki a gyereket sehonnan ha felsír, mégis megteszi?

Csak nem egy anyós? :)

Nincs udvariaskodás. Meg nyugodt visszafogottság. Ne komponáljátok át az érzelmeiteket a dologgal kapcsolatban, hanem amit ott és akkor elsőnek éreztek tessék szabadon engedni és megfogalmazni. Ha indulatosan, akkor indulatosan, hogy Nem egyszer elmondtam már, és oka van annak, hogy ezt kértem, most már tényleg zavar hogy stb. stb.

A "normális" konfliktus kerülő, udvarias megmondás bizonyos ember típusnál semmit sem ér.

Ha nem a te rokonod, hanem a férjedé és te szégyellnéd a dolgot, akkor tegye meg a férjed.

Ha csak mondod, hogy ne csinálja már, na ne csinálja már, akkor vigyorog egyet és csinálja. Emeld fel a hangod és mondd meg neki, hogy megmondtad nem egyszer és kezd eleged lenni belőle. Ha elkezdi a hülye szöveget, hogy túl érzékenyek vagytok, akkor meg kerek perec élesen kérdezz rá, hogy csak nem bűntudatot akar kelteni? Mert nem vagy vevő az érzelmi manipulálásra.

Ha semmi sem hat, akkor le kell csökkenteni a találkozásokat. A miértre meg megmondani neki, hogy azért, mert kértek tőle valamit, és direkt az ellenkezőjét csinálja.