Nagyobb gyerekek anyukái! Mikor nehezebb a babával, pár hónaposan, vagy 8-9 hónaposan, vagy 1-2 évesen?

Köszönöm. De nem csak nekem.

Én azt nem mondtam, hogy nincsenek rosszabb napjai, meg ha a fejébe vesz valamit, néha alig lehet tőle eltántorítani, néha próbálgat is minket, ám ezt nem úgy élem meg, hogy "nehéz", hanem úgy, hogy önálló személyisége van, és ez teljesen természetes.

Lehet, hogy az is közrejátszik ebben, hogy én sem vagyok egy idegbeteg típus, nyugodtan neveljük. Én csak az én gyerekemről írtam, hiszen nekem vele van tapasztalatom, erre volt kíváncsi a kérdező, nem kérkedtem.

07.49-es vagyok és a 08.51 re szeretnék reagálni :)

Én fiam is ilyen volt egészen 14 hós koráig :) El se hittem hogy van ilyen, csak mindennap nagyon örültem neki. Semmi hiszti nem volt, ha olyasmit csinált volna amit nem szabad simán el lehetett terelni, szeparációs szorongása meg idegenektől való félelme egy percre se volt sose, evett, aludt szépen, fogak se viselték meg, úgyhogy VAN ilyen.

De aztán nálunk is kibújt a szög a zsákból és sajna (igaz kicsit később mint más babáknál de az én fiam amúgy sem sietett el semmit) kitört az akaratos-hisztis korszak.

Pedig mi a szülei, ugyanolyanok vagyunk vele nyilván nem neveljük másképp.

Kívánom a 08.51 esnek hogy mindig ilyen rendes maradjon a babája :) de azért ne lepődjön meg nagyon ha úgymond "kifordul" magából, én is csak lesek néha hova tünt az én kedves, aranyos kisfiam :))

Ismét a 8.51-es vagyok.

Kedves utolsó! Köszönöm szépen a reakciót és hogy megosztottad velünk a ti történeteteket is. Jól esett, hogy nem kaptam amiatt lepontozásokat, mert leírtam a tapasztalataimat a kérdező kérésére.

Én tényleg nem felvágásból írtam, amit írtam, nagyon jól tudom, hogy ahány gyerek, annyi féle, és hogy egy gyerek egyik pillanatról a másikra megváltozhat (óvónő vagyok).

És azt is tudom, hogy ez nem minden esetben a szülőn múlik (hiszen ti is éppen ugyanúgy neveltétek, mint előtte). Eddigi tapasztalataimat írtam le. Ha így marad, nagyon fogok neki örülni, ám ha nem így lesz, és megmutatkozik, hogy másmilyen a személyisége, mint ahogyan eddig megismertem, akkor sem leszek elkeseredve, hanem megpróbálom megkeresni, hogyan tudok rá a leginkább hatni (mint ahogyan mindenki).

És azt is biztosra tudom: akármilyen is egy gyerek, a szülei számára ő a legfontosabb. Lehet a gyerek rosszabb az ördögnél is: a szülői szeretet mindenen túlmutat! =o)