Baj ha a babámra ilyen sokan szoktak vigyázni?

Szerintem a nevelés szempontjából lesz ez nektek vissza ütö dolog. Ami majd kb 7-12 hós korban kell elkezdnei, akkor alakul ki a gyerekben, hogy már akaratával el tud érni valamit, vagy is el kell kezdeni nevelni.

Innentöl kezdve nagyon rossz elsz a gyereknek, ha 10 ember 10 féle képpen akar majd nevelni, 10 helyen 10 külömbözö dolog lesz megengedett, vagy tiltott.

Már két szülönek akik együtt élnek is nehéz egyeségre jutni a gyereknevelésben, ha közben van egy nagymama vagy kettö, már az is közbe szól, de ha még pár más idegenebb ember na akkor jöln a káosz. Jön, hogy a gyerek kezelhetetlen, hogy hisztis, és a szülönek fogglma sincs miért. nagyon fontos a következetes nevelés. Késöbb mikor már nagyobb 3 év feletti, már megérti, hogy mimnál lehet a távirányítot rágni, de otthon nem. De föleg 2 év alatt még ezt nem érti, és csak hiszti van ha hugica oda adja az ö távirýnítóját rágni,te meg otthon elveszed.

Amit ajánlok, hogy a felvigyázás csak is a ti otthonotokban legyen (vagy max 1 másik hely), és legyenek fix dologok amiket kijeltnesz, hogy szabad, vagy nem szabad csinálni. Ilyen pl a távirányító rágása, vagy a székre mászás, a fiók kirámolása. Ezeket tudasd mindenkivel a felvigyázás elött. Pl a zoknis fiok kipakolása szabad tevékenység, de a késes fiókhoz hozzá sem nyúlhat.

Az ismerősöd gondolom tipikusan olyan ember, aki kérés nélkül osztja az észt, azt hiszi az a helyes amit ő gondol.

Sz*rd le!

Az én lányom is decemberi, őt is minden szívbaj nélkül otthagyom pár órára anyukáméknál, vagy unokatestvéreméknél, sógoroméknál, ha dolgom van.

Ettől még ugyanúgy szeret, ráadásul nem sokára elkezdődik nála a szeparációs szorongás időszaka, akkor elképzelhető, hogy senkire nem lehet majd rábízni pár hónapig, mert sírni fog nélküled.

Nem, egyáltalán nem baj, aki beszólt az vagy amolyan kis tudálékos "szuperanyuka" vagy irigykedik hogy te suliba jársz. Ne is törődj vele. Az én fiamra is sokszor vigyázott anyukám, vagy anyósom, már pici korától, és nem lett semmi hátulütője. Nyilván vannak "szabályok" amiket megbeszéltem velük, mit lehet mit nem. De egyébként már 1 évesen is megértette, hogy pl. a konyhapultra felülés csak mamánál megengedett, itthon nem, tudomásul is vette, nem volt belőle gond. Én ennek az egésznek kifejezetten előnyét látom csak eddig (most 2,5 éves), nem volt durva szeparációs szorongás, bármikor el tudtunk menni a férjemmel kettesben 2-3 órára, sose sírt ha mamáék vigyáztak rá ilyenkor, és kb. 2 éves kora óta egyszer-egyszer ott is alszik nagyszülőknél, ebből sem volt soha gond, sírás, hazajönni akarás, sőt ő mondja már sokszor, hogy ma mamáéknál szeretne aludni. Most 3 hete született kistesója, és nem lett lelki beteg a 3 nap alatt amit kórházban töltöttem, pont azért mert nem azt szokta meg, hogy mindig csak anya van ott. (Szomszédunk a közel 3 éves gyerekét nem tudja fél órára sem nagymamára hagyni, mert csak saját magához szoktatta, na én ebbe beleőrülnék, szerintem ez senkinek nem jó, a gyereknek sem.)

Ne törődj senki beszólásával, sajnos az emberek jóval többet foglalkoznak mások dolgával mint kellene.

Nálunk (betegség majd munka miatt) anyukám vigyázott sokat a fiamra, vagyis időben nagyjából ugyanannyit volt az apjával, a nagyanyjával és velem.

Pozitívuma, hogy mindhármunkhoz nagy szeretettel kötődik, és ha néha egy 4., 5. ember vigyázz rá, azt is lazán veszi. Nem volt gond a bölcsis beszoktatással sem (bár alapjáraton is nagyon nyitott, társaságkedvelő gyerek).

Negatívuma talán olyan másfél éves kor körül jött, amikor már önállóbb lett az akarata és rájött, hogy ki tudja használni egymás ellen a nevelőit (ez nála az extrém válogatósságban nyilvánult meg, amit mind jószándékúan, de 3féleképp próbáltunk orvosolni). Illetve két évesen kezdődött a hisztizős dackorszak, és bizony, ha egy nap sokat vigyáz rá olyan, aki épp szívesebben megúszná a konfliktust és inkább a kedvét keresi, mint a gyerek hosszú távú érdekét nézi, lehetnek kibogozhatatlan viták csip-csup szabályokról is az érdekeltek között.