Disznóhúst mikortól adhatok a babámnak?

"...én sem eszem, ezért a gyerekemnek sem adom"

Érdekes hozzáállás. Én nem eszem halat, mert ki nem állhatom, nem eszem brokkolit és még sorolhatnám mit nem, de a fiamnak mindent adok, amit lehet, megadom számára a lehetőséget, hogy majd Ő határozhassa meg mit akar enni és mit nem. Mellesleg ételre azt mondani hogy ocsmány nem túl elegáns.

Kedves ledegradáló szuperanyukák!

Senki nem mondta, hogy ne adjatok a gyereketeknek ilyen típusú húst, DE ÉN nem adok, mi a gond? Mi a vita tárgya? A sertésre egyszerűen nem tudok szépet írni,én kérek elnézést, sajnos szemét kategória az összes benne lévő alkotóelemével együtt, ha szerintetek egészséges, mint írtam szívetek joga, mindenki azzal tömi a gyerekét amivel szeretné!

De jóóó ég ne hasonlítsuk már a halhoz!!!!

A mangalica is a rangsor alján volt, amit szintén nem én találtam ki!!!!

NEM azért nem adok , mert én utálom, hanem mert borzasztó egészségtelen, ha én rosszul vagyok tőle, szerinted egy pár kilós baba , hogy emészti meg??? MI erre odafigyelünk, TI meg csináltok, tesztek belátásotok szerint!

Ajánlom figyelmedbe az alábbi cikket:

Sertéshúsban levő kóranyagok

Felvetődött a kérdés, hogy miben áll a különbség a sertéshús és más húsféleségek között. Nehéz volt hiteles bizonyítékokat szerezni, mégis az alábbiakat állapíthattam meg.

1. A sertéshúsnak igen nagy a zsírtartalma. Az ún. „sovány sertéshús” is még nagy mennyiségű zsírt tartalmaz, mivel /a szarvasmarha, a juh és az ezekhez hasonló állatok húsával ellentétben/ a sertéshúsnak csupán a sejtjeiben is tetemes mennyiségű zsír található. Egyéb húsok esetében zsír kizárólag a sejteken kívül, a kötőszövetekben, azaz a zsírsejtekben raktározódik.

Csupán az öreg szarvasmarha húsa nem tartalmaz a sejtekben kis mennyiségű zsírt, míg a sertéshús esetében minden nagy százalékban található a zsír a sejtekben is. Ez szemmel látható: ha sovány sertéshúst sütünk is, a forró edényben hamarosan zsír szabadul fel, és így a sertéshús „saját zsírjában” sül meg. Mivel a zsír kb. kétszer annyi kalóriát tartalmaz, mint a szénhidrát és a fehérje, különösen túltápláltság esetén a legegyszerűbben raktározza a szervezet, mégpedig a kötőszövetben. Ez sertéshúst fogyasztóknál gyakori zsírlerakódást /adipositas/ eredményez , amely a sertéshús egyéb kóranyagaival /nyálkaalkotók/ együtt csak nehézségek árán bomlanak le ismét. Ez a folyamat részben megfelel a Wendt professzor szerint „fehérjefelesleg”-nek.

A zsír gyakran koleszterinhez kapcsolódik. A vérben a koleszterinnel óriásmolekulák képződnek, amelyek a magasvérnyomásért és az arterioszklerózisért felelősek. Ezek a szívinfarktushoz, a koronáriák és a periférikus véredények keringési zavaraihoz is hozzájárulnak, különösen a nikotinnal együtt /Roffo professzor szerint/.

Különös veszélyt jelentenek a kötőszövet szulfáttartalmú alkatrészei, a jellegzetesen nyálkás mukopoliszacharidok /aminocukor, chondroitinszulfát, hexózamin, glukozamin többek között/

Kizárólag sertéshússal állítják elő a kenhető húskészítményeket. Kenhetőségüket az aminocukroknak, hexózaminnak és a kéntartalmú alkotórészeknek /kondroition-kénsav és kukoitinkénsav/ köszönhetik. Ezek segítik a kötőszövet megduzzadását, és kapcsolódnak a raktározó zsírokhoz /ún. „canpszis”, Machebeuf szerint/

A sertéshúst rubensi gazdagságban fogyasztók kötőszövete sajátságosan megduzzad, megtelik mint a vízzel telt szivat, s így a kötőszövetnek a sertéshúsfogyasztókra jellemző párnásságot kölcsönöz

További veszélyeket jelent a nyálkaalkotók tárolása az inakban, ínszalagokban, porcokban. Ennek arthrosis és arthritis, porckorong-károsodás a következménye, mivel a kötőszövetek porcos állománya a sertéshús fogyasztása miatt bizonyos mértékben elnyálkásodik, lágy és kevésbé ellenálló lesz. Itt különösen Bier professzor kísérleteit érdemes megemlíteni. Bier a kísérleti állatoknak kén injekciót adott. Ennek hatására a kötőszöveti kén mobilizálódott és kiválasztódott, és a porc anyaga kénben szegényebb, így szilárdabb, ellenállóbb lett. Nyilván ily módon hatnak a kénes fürdők is, azaz a kén mobilizálásának útján.

Ebből következik, hogy a porc annál szilárdabb és ellenállóbb, minél kevesebb ként tartalmaz. A sertéshús viszont a jelentős mennyiségű nyálkás kötőszövet miatt kísérletileg kimutathatóan sok ként tartalmaz. Lettré professzor /heidelbergi patológus/ állatkísérletek alapján – melyeket radioaktívan jelölt kötőszövettel, szervek és mirigyek szöveteivel végzett – megállapította, hogy a kötőszövet hasadó anyagai a szervezetbe juttatás után nagymértékben oda jutottak, ahol azokra szükség van.

A sertéshús tartalmazza a legtöbb zsírt. Koleszterin és telített zsírsav tartalma magas. Származékai közül néhány, mint pl. a yorki sonka /főtt sonka/, zsírtartalma a 40 %-ot is eléri. Fogyasztása, egészségügyi szempontból, éppen ezért nem ajánlott.

A vágóhidakon gyakran találnak leölt jószágokat, amelyekről a feldarabolás után kiderül: valamilyen jóindulatú, vagy rákos daganatuk van. A sertések húsa ezenfelül számos betegség terjesztője is, amely veszélyezteti mind az emberi, mind a háziállatok egészségét.

A sertéseket régen szokás volt hulladékokkal etetni, mely szokást falun még ma is követnek. A trichinellózist és más fertőzéseket pedig a patkányoktól kapják el az állatok. A modern állattartás javított ugyan a körülményeken, viszont újabb problémákat hozott felszínre. Az, hogy egy sertés öt-hat hónap vagy ennél is kevesebb idő alatt elérje a 100 kg-os súlyt, természetellenes módszerek alkalmazását igényli. Ilyen probléma pl. a természetes élettér hiánya. A jelenleg tenyésztésre kerülő fajták nagyon válogatottak, éppen ezért az ellenállóképességük kisebb. Ezért könnyebben betegszenek meg és a járványokra is hajlamosabbak.

A sertésállomány leggyakoribb betegségei: az afrikai sertéspestis, a malacokra különösen veszélyes álveszettség, az atrófiás rhinitis és olyan fertőzések, mint a trichinellózis.

Táplálkozásunkban részesítsük inkább előnyben a nem állati eredetű, tápláló élelmiszerek fogyasztását. Étkezésünk akkor lesz a legjobb, ha teljesőrlésű gabonafélékből álló ételekre épül. Ezeket jól kiegészíthetjük egyéb zöldség és gyümölcsfélékkel, valamint olajos magvakkal. Ha erre az alapra tudjuk helyezni étkezésünket, akkor a legjobb úton haladunk az életerőnk megtartása felé. Ezek az élelmiszerek biztosíthatják a legjobban szervezetünk számára a tápanyagokat. Megfelelő komplettálással elégséges fehérje, ásványi anyagok és vitaminforrást jelentenek. Ügyeljünk arra, hogy változatosan készítsünk ételeket és lehetőleg hagyjunk megfelelő időt annak az elfogyasztására is. A zsíros ételek elkerülésével kondíciónk javulni fog és a betegségekre is kevéssé leszünk hajlamosak. A legjobb megoldás, ha egy jól felépített rostdús táplálkozást kombinálunk rendszeres testmozgással, megfelelő pihenéssel, a víz üdítő használatával, kiadós sétákkal a friss levegőn és a napfényen. Az élet megér annyit, hogy ne olyan dolgon menjen tönkre, amin lehetett volna javítani. Ma, amikor számos területen szennyezik környezetünket és nem tudjuk mikor, és honnan mérgeznek bennünket, legalább azt érdemes elkerülni, amit biztosan lehet.

Ezek az egyszerű igazságok javítani fogják életminőségünket, közérzetünket és az idősebb kort is szebbé tehetik számunkra.