Más is veszett össze barátokkal, munkatársakkal, amióta babája van?

Felőlem csak 1 valaki érdeklődött, mikor pocakos voltam. Szülés után is maradt ő aztán most ő pocakos és én is érdeklődök felőle.

Te előrébb léptél az életben, ezt ők nem is érthetik. Majd, amikor ők is itt tartanak, megértik. Ez egy más időszak.

Egyedül akartál lenni, békén hagytak. Mi ezzel a baj?

Szülés után érdeklődtek, ez tök normális. Ha nem szeretnéd hogy menjenek, meg kell mondani/írni hogy még nincs rendes napirendetek, még nem tudsz látogatót fogadni, majd kicsit később. Nem hiszem, hogy sértődés lenne belőle.

Azért gondolj arra is, hogy ha majd néhány hónap után kimozdulnál és senki nem fog veled menni, hogy fog neked esni.

Nekem szerencsére nincs ilyen. Bár én nagyon kerestem a társaságot terhesség alatt és utána babával is. Szerencsére ráakadtam a helyi babaklubra, így babám is hamarabb szocializálódik, mint ha csak otthon lettünk volna.

Lehet, hogy a baba volt az ok, hogy keresett, de legalább keresett. Ha egyszer eltorlaszoltál egy utat, akkor miért várod, hogy más bontsa le a gátat? (bocsi, lehet rosszul értelmezem a kérdésedet)

illetve ha meg jól elvagy egyedül, akkor miért tetted fel a kérdést? (tényleg nem kötekedésnek szántam, csupán nem értem)

Abban igaza van az előttem hozzászólónak, hogy Te előrébb léptél az életben, és akinek nincs babája, az valóban nem, vagy csak nehezen érti meg, mit miért hogyan...

Igazából pár ember volt/van, akik még a baba előtt, közben és aztán utána is valóban azért érdeklődtek, mert tényleg tudni akarták mi van velem/velünk. Ezért aztán csak kevesekkel tartom a kapcsolatot, de velük bármikor úgy tudom folytatni a beszélgetést, mintha tegnapelőtt fejeztük volna be az utolsó mondatot. A többi felületes ismeretség lassan kikopott az életemből, így is van jól...

És ők nem is számítanak.

különben meg nagyon sokan fel sem fogják ám, mennyire megváltoztat mindent egy kisbaba... majd átértékelődik ám náluk is sok minden ha családjuk lesz, de addig nem tudják átérezni. És nem feltétlenül arra gondolok, hogy mindenről lemondok vagy hasonló, két kicsi gyerekem van, de mellettük barátaim, hobbim stb, élem az életem, nem vagyok befordult "csakanya", bár elsősorban anya vagyok, ez tény. És aki ezt nem képes tolerálni, az előbb-utóbb elpályázik mellőlem. Például múltkor megsértődött egy volt kollegám, egy éve nem találkoztunk mert elköltöztek, most hazalátogattak, megbeszéltük egy csajos délutánt hogy jól kidumáljuk magunkat stb. Ám aznap reggel mindkét gyerekem betegen ébredt, kiderült ,hogy skarlátot kaptak az oviban, jó magas lázzal fetrengtek egész nap, a kicsi hányt is hozzá mint a lakodalmas kutya... és én lemondtam a találkát, a férjem későig dolgozik, és hetekkel előre egyeztetnie kéne a helyettesítését, mama/akárki nincs akit be tudtam volna rántani, meg ennyire beteg gyerekeket nem is szívesen bíztam volna másra. Szóval maradtam ápolni őket és az exkollégám meg felfújta magát amikor ebéd előtt felhívtam ,hogy bocsi de ez van. Azóta két e-mailemre sem válaszolt. Harmadikat nem fogok írni...

Én senkivel nem vesztem össze, de van, aki "lekopott" időközben. Aki szeret, keresett, és én is kerestem. Más meg nem is baj, hogy lekopott.

Amúgy a leírásodból úgy érzem, hogy te sem keresed a társaságot, "hagyjon békén mindenki", és az is baj, ha csak a baba miatt keresnek.

Nehéz, de ilyenkor neked is lépned kell, nem csak másoknak.

Ha meg nem akarsz lépni, akkor rendben. A te döntésed.

Tényleg bocs, mert nagyon félreértettelek.

Szóval, azok sajnos nem voltak komoly kapcsolatok, ha a terhesség alatt nem érdeklődtek. Ilyen kapcsolatom 1 van/volt. Egyszer sem kérdezte meg, hogy vagyok, mi újság, így le is építettem vele az ismeretséget. A valódi kapcsolatok természetesen mind kérdezgették... a mai napig is. Velük mindig tudattam, ha ki voltam, ha a napirend nem úgy alakult... nem tolakodtak, vártak, és én jeleztem is, amikor készen álltunk rájuk.