Mikor erdemes gyereket vallalni a mai fiataloknak?

8-as válaszoló vagyok megint.

Én amint írtam,23 éves vagyok,a párom 29. Nagy vágyunk volt,hogy a párom 30éves koráig megszülessen az első babánk,valószínűleg éppen beleférünk majd még ebbe,de ha nem is,csak kicsit csúszunk majd.

Most 5 és fél éve vagyunk együtt,ebből lassan 3éve élünk együtt,úgy,hogy mi tartjuk el saját magunkat. A kapcsolatunk enyhén szólva is szuper,mindkettőnknek volt ez előtt több éves kapcsolata,meg egy-két kisebb,így viszonyítási alapunk is van. A párom sok éve,én 3éve dolgozom már,bőven biztosított leszek,a gyedem csak kicsit lesz kevesebb a maximumnál.

Sokat utaztunk,az első együtt éléses évünkben (és előtte is) nagyrészt a pénzt az utazásainkra,a szórakozásra és a lakás felszerelésére költöttük.

Azóta lett megtakarításunk a babára,illetve van egy másik,amelyen a saját otthonra gyűjtünk. De ha arra várnánk,hogy mikor lesz saját(tehát hitellel sem terhelt) otthonunk,legalább 15évet még várnunk kellene. Ezt csak azért írom,mert van,akik szerint ez is alap.

Autónk is van,hitel nincs rajta.

Kiéltük már magunkat,nem vonz a bulizás,azok a programok,amelyeket pedig szeretünk,babával is kivitelezhető,sőt! Még jobb lesz. :)

A tökéletesre várni nem lehet. Ha tudnám,hogy érdemes,lehet,hogy várnék még egy-két évet,de nem változna semmi számottevő,kicsit több pénz lenne a lakásra félretett számlánkon,illetve két évvel öregebbek lennénk.

Beskatulyázni nem szabad senkit és semmit egy szám alapján. Úgy mondom ezt,hogy szerintem is elképzelhetetlen,hogy mondjuk 20év alatt bárki is teljesen kész lenne a gyermekvállalásra,de biztos van olyan,aki mégis.

Nem vitát akartam indítani és tudom hogy mindenki más véleményen van!

Egyébként én egyáltalán nem a bulizós fajta vagyok voltam, sőt! inkább szerettem utazni, dolgozni, küzdeni a jobb munkahelyért megállni a helyem stb stb.

De egyetértek azzal hogy a legfontosabb egy nagyon erős párkapcsolat :).

Ez szerintem nem vita,csak eszmecsere.

Nálam egyetlen dolog veri ki a biztosítékot:

3-4 olyan 30 év körüli nőt is ismerek,akik évek óta várnak arra,hogy 1. megtalálják az igazit végre(persze legyen autója,lakása,pénze,akarjon gyereket,jóképű,jó ízlésű,okos,szép,kékszemű,a bal tincse tökéletesen álljon és sorolhatnám.....), 2. végre a tökéletes megkérje a kezüket, 3. végre szülhessenek egy gyereket.

De! Amíg ezt nem kapják meg,bevágják a durcit és előadják a világnak,hogy áááá,nekik eddig azért nem,mert ők milyen felelősségteljesek és a tökéletes pillanatra várnak és fikáznak mindent és mindenkit,aki náluk előbb,fiatalabban vállalnak babát. Keresik az ütközési pontot,pl. albérletbe vállalnak babát, vagy mondjuk 25 év alatt,vagy csak 2-3éves kapcsolatba,vagy házasságon kívül,stb....

Közben meg? Mindent megadnának azért,hogy a helyükben legyenek....

őrület.

a 7es vagyok. köszi, h jelen állás szerint még nem vagyok nullázva, bár ami késik nem múlik :)

közel sem olyan vagyok mint amilyen típust a 13. válaszoló írt.

25 éves, 5 éve kiegyensúlyozott kapcsolatban élő nő, stabilnak mondható munkahellyel, saját lakással. ez persze nem az én érdemem, hanem a nagyszüleimé.

van autónk is. :)

amikor a párommal megismertük egymást, még azt sem tudtam, h pontosan mi lesz a diplomájába írva ha elvégzi az egyetemet, szóval vastagon tettem arra, h mennyi pénze van. akkoriban nem is volt neki :) az számított, h intelligens, jó humorú, felelősséget vállalni képes társam legyen.

már sokat beszélgettünk a gyerekvállalásról, de még nem szántuk el magunkat a nagy lépésre. igen, ez egy hatalmas feladat. ha igazán jól akarod nevelni a gyerekedet, és minden lehetséges útravalót meg akarsz neki adni, akkor bizony ésszerű döntéseket kell hozni főleg az anyagiak terén. a mindent megadok a csemetémnek nem azt jelenti, h színesszagos beszélő játékot veszek neki tonnaszám, hanem kulturált környezetben nevelem, hogy jó iskolába íratom, tanulhat nyelvet, sportolhat, kipróbálhat érdekes hobbikat.

de hogy mindezt megismerd, kiismerd hogyan működnek az efféle dolgok, ahhoz bizony kell az élettapasztalat, körbe kell nézni a világban, hogy tudd miből választhatsz.

ha 20-21 évesen váltam volna anyává, akkor a személyiségfejlődésem nem itt tartana, ahol most tart. úgy érzem, h megrekedt volna, hiszen ha már van gyermeked, akkor az ő nevelése, ellátása köti le a szellemi kapacitásaidat, nem tudsz annyira magadra figyelni.

a világgal való találkozás közben ismered meg magadat igazán. ha az egyetemről kiszabadulva rögtön otthon maradsz pelenkákat cserélni, akkor erre kevesebb a lehetőséged.

itt nem arról van szó, h bulizzunk orrba-szájba, hanem hogy előbb te fedezd fel a világot, h utána meg tudd mutatni a gyermekednek.

speciel nem bántam volna, ha engem anyum nem 25, hanem 30 évesen szül meg. úgy tapasztaltam, h akinek idősebb anyukája volt mint az átlag, azok sokkal szélesebb látókörrel rendelkeztek.

ezzel nem szeretnék megbántani senkit, csak gondoltam bővebben kifejtem, h megértsétek az álláspontomat.