Ti mit tettetek volna?

Ma a buszra szálltam fel babakocsival és a buszon van egy olyan hely ahova a kocsival lehet beállni. Így nem csúszkál és nincs is senkinek se útba. Persze sokan voltak így kértem az ott állókat h legyenek szívesek odébb menni h be tudjam tolni a helyére. Mindenki szépen át is adta a helyet kivéve egy öregasszonyt. Kértem őt is még egyszer és elkezdett velem ordítani h ő bottal van neki fáj a lába stb. Erre még vagy 5-en nekem álltak h mekkora egy tahó bunkó senki vagyok. Szegény néni. Persze akik nekem álltak mind ültek. Meg is mondtam h miért nem ül le akkor ha annyira fáj a lába. A másik meg az h máshol is tud állni én máshova nem tudok a kocsival beállni. Hol utazzak a lépcsőn???? Komolyan én voltam a buszon a mocsok szó szerint. Meg h én mit képzelek magamról attól h gyerekem van nem körülöttem forog a világ.

A másik eset meg egy hete volt kb. Vásárolni voltunk és a végére a lányom megunta elkezdett sírni. Van külön egy kassza a kisgyermekes és kismamáknak. Oda álltunk dierkt. Senki nem volt hajlandó előre engedni, és a legszebb még be is szóltak h bátorság ilyen kicsi gyerekkel elindulni vásárolni.

Csak én gondolom úgy h eszméletlen mennyire semmibe se vesznek??? Rendesen utálok elindulni itthonról. Más is van így ezzel???