Ti mit tettetek volna?

Én Bp 5. kerületben élek, dolgozom, 2 éves a kislányom, és még babakocsival szoktunk járni hosszabb távokra. Bölcsibe viszem reggelente, és busszal megyünk mert gyalog kb. 15 perccel több lenne és akkor annyival korábban kellene felkelni, így is fél 6-kor kel szegény. Középen lehet felszállni, és bizony nálunk is előfordult hogy a babakocsis helyen két megtermett asszonyság ült, holott az egész busz szinte üres volt! De én a babakocsival sehol máshol nem tudok megállni, annyira keskeny a folyosó. A babakocsis helyen kb 2-3 babakocsi (vagy kerekesszék) fér el. Én se szoktam ilyenkor szólni, akkor is beszuszakolom arra a helyre és kész. az a mi helyünk. Ha valamelyik ostoba nem fogja fel, az az ő dolga. Mielőtt gyerekem lett, volt hogy beálltam én is véletlenül középre a babakocsis helyre de ha jött egy rászoruló, akkor fogtam magam és odébb mentem.

Úgyhogy a kérdezőnek teljesen igaza van, nagyon bunkók voltak az utastársaid (főleg a nyanya).

Kedves Kérdező!

Szerintem igazad volt a buszon, én is így tettem volna. Nem véletlenül van babakocsis hely a buszon, hiszen ott akadályozzuk legkevésbé a le- és felszállást, azt igenis át kell adniuk nekünk. A buszsofőrnek illett volna bemondania, hogy legyenek szívesek helyet biztosítani a számodra. Én ezt már többször is hallottam mozgáskorlátozottak felszállásakor.

Az áruházas eset: a kismamás sorba tényleg sokszor beállnak olyanok is, akik nem kismamák, nem gyerekkel vannak. És még nekik áll feljebb.

Sokan nem gondolnak bele, hogy milyen nehéz egy pici babával vagy kisgyerekkel egyedül utazni meg bevásárolni.

A buszos esetre visszatérve, nemrég alakult az Egyenlő Bánásmód Hatóság, amit kifejezetten ilyen esetek miatt hoztak létre.

Az a baj, hogy az olyanok, akik azt szajkózzák: a kismamák csak magukkal vannak és azt hiszik, hogy körülöttük forog a világ, az abba nem gondol bele, hogy pl. az, hogy a kismama szeretné, hogy átadják neki a helyet a buszon, az nem az ő kényelmét szolgálja, nem ő nem bírja esetleg végigállni az x megállót (bár ilyen is lehet egy erős rosszulléttől), hanem egy magzat egészségét de akár életét veszélyeztetheti azzal, ha a tömegben áll. Pl. hirtelen fékezéstől elesik vagy valaki beleesik, belekönyököl a hasába stb.

Elmondom, velem mi történt meg. 29 hetes terhesen utaztam a 86-os buszon csúcsidőben, munkából haza. Persze tömött volt a busz, és nekem elég sokat kellett utaznom (35-45 per, attól függ, mekkora a forgalom). Gondoltam nem szólok rá az emberekre, hogy ugyanmár adják át a helyüket, pedig akkor már nagy hasam volt, de tudjátok...nehogy azt higgyék, körülöttem forog a világ. Préseltek az emberek, lökdöstek, nyomódtak bele a hasamba stb., prübáltam óvni. Elkezdett iszonyatosan görcsölni a hasam 3 megálló után. Majd leszakadt a derekam. Az egyik négyes ülésnél 4 fiatal 14 év körüli fiú ült, épp arról beszélgettek, hogy ki hogyan b..szik be ma este. Megkértem őket, hogy had üljek le, mert rosszul vagyok. Beszóltak valamit és nem álltak fel, hogy már úgyis csak pár megállót mennek. A másik oldalról felállt egy 50 év körüli nő és átadta a helyét. A fiúk még mindig semmit nem mozdultak. Végre sikerült leülnöm 20 perc után, de akkor már nagyon rosszul voltam.

Éjjel be kellett menni a kórházba, mert beindult a szülés, 2 ujjnyira nyitva voltam, szerencsére sikerült visszatartani, de onnantól csak fekhettem. Egy hetet feküdtem bent infúzión, aztán még 6 hetet otthon, mire megszületett a kisfiam a 35. héten.

Szóval ennyit erről, hogy körülöttünk forog a világ! Azóta egy életre megtanultam, hogy ki kell állni magunkért, mert komoly baj lehetett volna ebből!

34-es, honnan tudod, hogy akik nem adták át a helyüket, milyen indokkal tették? Jó, valószínűleg csak szimplán bunkók voltak, de soha nem lehetsz biztos abban, hogy nem azért nem áll fel az illető, mert valami baja van. Én írtam, hogy nekem jött egy kismama, hogy nem pattantam fel azonnal a pocakot meglátva, amikor el volt törve a lábam. (jól le is pontoztak érte, azért kiváncsi lennék a pontozók mit tanácsoltak volna nekem, hogy mit tegyek abban az adott helyzetben) Nem látszott rajtam, hogy mi a helyzet, nem voltam gipszben, mert fém implantátumokkal lett összerakva a csont, így nem volt szükség gipszre, de nem igen tudtam vele pattogni, ráadásul én is terhes voltam akkor, de még nem látszott rajtam. Ha te lettél volna ott, akkor biztos te is rámförmedtél volna, hogy nem pattanok fel, mint a nikkelbolha mert meglátok egy terhes nőt.

Azért normál esetben, egészséges terhességnél nem veszélyezteti a magzatot, ha a kismama ácsorogni kényszerül egy kis időre. A terhesség nem betegség.

És még annyi 35-ös "biztos te is rámförmedtél volna, hogy nem pattanok fel, mint a nikkelbolha", soha nem csináltam ilyet és mint írtam, akkor sem förmedtem senkire, hogy álljanak fel, 20 perc után KÉRTEM, hogy rosszul vagyok, légyszives valaki adja át a helyét. Látom így is jól le lettem pontozva, de ez csak még erősíti azt, hogy milyen mocsok egy világot élünk beteg gondolkozású emberekkel. Igen, biztosan minden buszon ülő emberek nyomósabb indoka volt arra, hogy üljön, mint nekem. Biztosan igazad van.

És hogy egészséges terhességnél nem jelenthet gondot egy kis ácsorgás? Képzeld, előtte semmi de semmi baj nem volt a terhességemmel, makk egészséges voltam, a babával soha semmi baj nem volt, végig kicsattantam, jól éreztem magam. De szerintem egy levegőtlen, telis-tele emberrel tömött buszon 20 perc állás táskával (laptop, iratok és 1-2 könyv a munkából), az, hogy lökdösnek, egyensúlyozni kell, hogy el ne essek, belémnyomódnak stb. igenis be tud tenni egy normál lefolyású terhességnek is.

Az meg, hogy a terhesség nem betegség: persze, nem az. Állapot, de ez nem mindig fényes. Szerintem ezzel a teoriával igencsak vitatkoznának azok, akik pl. kórházba kerülnek, mert annyit hánynak, hogy kiszáradnak (egy barátnőm így járt), vagy hetekig feküdnek kórházban toxémia miatt, vagy terhességi diabéteszük lesz és ne adj isten inzulinozni kell magukat, és még sorolhatnám. Igen, a terhesség nem betegség, de valahogy 5 napig infúzióval a karomban mégsem makk egészségesnek érteztem magam kórházban feküdve és utána ég 6 hétig az ágyat nyomva. Erről ennyit...

Direkt kihangsúlyoztam, hogy EGÉSZSÉGES terhességnél nem igen okozhat komoly gondokat az, hogy pár percet állni kell a buszon.

Aki meg veszélyeztetett terhes, az tényleg ne buszozgasson.

Én is voltam terhes, mint írtam nem is volt olyan egyszerű lefolyású a dolog. De pont a terhességem alatt, amikor rendszeresen kismamákkal "kényszerültem" találkozni, akkor tapasztaltam azt, amit itt is néhány válaszolónál is, hogy attól, hogy teherbe esnek elvárják, hogy mindenki essen tőlük hasra, hogy előre engedjék őket a sorban, hogy lessék minden kívánságukat stb. Sajnos sokan vannak, akiknek nagyobb problémájuk van annál, mint hogy kényelmetlen álldogálni 5 percet nagy pocakkal (pláne ha a kismama fel is szedett vagy 20 kilót a terhesség alatt).

Ettől függetlenül szerintem is egy jól nevelt ember átadja a helyét a betegeknek, időseknek, terheseknek, de ez egy udvariassági gesztus, nem szavad elvárni, követelni, természetesnek venni.