Ha betegen születne a gyerekem örökbe adnám. Rossz anya leszek így?

Most sokan támadnak, de a való élet téged támaszt alá.

Sok helyen van, hogy beteg a gyerek, és rámegy a család. Először mindenki szereti, hisz pici, de aztán előjönnek a gondok, találkozás egészséges babákkal, ők már mennek, beszélnek, a beteg baba meg... Gondolom, ilyenkor a szülő szíve megszakad, és üvölteni tudna fájdalmában.

Ha vannak testvérek, akkor még nehezebb, hisz velük is foglalkozni kell, jó esetben nem fordulnak a beteg elle, hogy szégyenlik. Ha ápolásra szorul, akkor ugye anyuka marad otthon, ami azt jelenti, hogy kap durván havi 30-40 000 Ft-t, ami egy átlag családnál évekig.... Majd jöhet elégedetlenség, tudat alatt elkezdik a gyereket hibáztatni, ráadásul ott a kérdés, hogy mi lesz vele, ha felnő... Melyik testvérnek varrják majd a nyakába, hisz egyedül nem maradhat.

Szóval ez összetettebb és bonyolultabb dolog annál, hogy ez az én kis csodám.... És teljesen érthető, ha sokan otthonba adják a beteg gyereket. Az mondja rá, hogy gonosz, és nem anya, aki évekig ápolta otthon a beteg gyereket, és nem adta be sehova.

Van itt ilyen?

Amúgy meg, ha már betegen születik akkor az ember szereti, felneveli.. Nehezebb, nem lehet több testtvére, mert egyedül is sok. De hogy fordulhat meg ilyen az ember fejében?!

Más kérdés, hogy ezer betegség szűrhető már várandósan,súlyos problémával 24. hétig végethető abortusz, és ha ilyet állapítanának meg, akkor én elvetetném... De ha nem derül ki, akkor felnevelném, ahogy tudom.