Hogyan szoktassam a babám a nagymamához?
11 hónapos kisfiú. Ma volt először, hogy otthagytam anyukámnál egyedül, mert hivatalos ügyeket kellett intéznem. Teljesen kiborult. Ebédig jó kedve volt, de onnantól vigasztalhatatlanul végig ordította a napot. Pedig két hivatal között még haza is ugrottam hozzá. Este szó szerint nem engedett ki a szobából, az ágya mellől. Végül az ágyunkban aludt el, úgy hogy szorosan átöleltem. Közben még jó darabig nyöszörgött, "panaszkdott". Ilyen még sosem történt. Rettegett hogy megint eltűnök. Pedig sokat volt már egyedül anyuval, csak mindig anyu jött hozzánk. Ill. mi is rendszeresen megyünk anyuhoz, bár eddig mindig ott voltam vele. De elvileg sem a személy, sem a környezet nem idegen a számára.
Hogyan tudnám őt hozzászoktatni, hogy ne boruljon ki ennyire, ha néha a nagyinál hagyom? Nem akarom őt lerázni vagy ilyesmi, de ez neki is szörnyű ha horrorként éli meg hogy a mamáknál van! Annyira sajnálom, a szívem megszakad és félek hogy vmit elrontottam...
Jajjj...szegénykém...:( El tudom képzelni,hogy panaszkodhatott... :(
/Bocsi én még nem tudok ilyenekhez hozzászólni,mert nekem még csak 8 hetes a babám,csak elolvastam a történeted../
Valóban elrontottad,mint sok más anyuka.Nme rég olvastam a neten egy linket,ahol egy szakértő azt mondta,hogy már a pár hónapos gyereket le kell szoktatnia magáról az anyukának.Rábízni valaki másra,apukára,nagyamamára stb.Sajnos a linket nem tudom elküldeni,de ha beírod a Googl-ba ,takán megtalálod.A fiad megszokta,hogy állandóan vele vagy.Erre mondják,hogy anyás gyerek.És nem tetted jól,hogy közben is hazugrottál hozzá.Nem tudom,hogy most mi lenne a megoldás.A helyedben én megpróbálnám napközben egyedül hagyni otthon,amíg te a másik szobában vagy.Elvinni a mamához,először csak rövidebb időre,te pedig elmégy valamerre.Azután a távolléteket fokozatosan emelni.Ha nem változik a helyzet,akkor az oviba szoktatással is baj lesz.
Természetesen ha így felzaklatta,azért várj néhánynapot,amíg megnyugszik.
Uez a gondunk. Vannak, akikhez hamar hozzászokik (függetlenül a rokoni kapcs.tól, vagy hogy látta-e már az életben), de egyik déditől retteg.
Próbáltuk, hogy heti 2x lássa, mert akkor nem felejti el, de nem segített. Amikor elújságoltam az örfömhírt, h. babát várok, kibukott, hogy vetessem el, mintha nem lenne normális, hogy egy pár gyereket akar. De utána hamar észbekapott és szereti a picit. Ő ezzel hozza összefüggésbe, én nem. Illetve nem hiszem...
Lehet, hogy ezt a pár hónapot át kell vészelnetek, míg felfogja, hogy akkor is létezel, ha nem vagy vele.
Lehet, hogy szoktatnod kellene hozzá, hátha... De mivel ez nekünk nem jött be...
Épp 11 hós a mi fiunk is.
22:31-es. Ja, még esetleg leírhattad volna, hogy milyen szar anya, hogy magához láncolja a gyereket, esetleg még fel is meri venni ha sír... gáz! Látszik, hogy interneten művelődtél!
Még szép, hogy anyás egy 11 hónapos gyerek! Majd alakul! Szeparációs szorongása van. Ez 8-15 hónapos korig gyakori. Nem betegség. Ez egy személyiségfejlődési szakasz. Neveléslélektani szakirodalomban érdemes utánanézned. Nem rontottál el semmit! Max túl jó anyja vagy! Szeresd! Majd elenged, ha megtapasztalja, hogy mimdig visszajössz!
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!