Kis korkülönbségesek, ti is így vagytok ezzel vagy csak én vagyok ilyen peches?

Nyugodj meg, van rosszabb is :-) A nagy 5éves a kicsi 10 hó, féltékeny rá és nekimegy akicsinek mindig :-(

Igen lesz jobb, amikor befejezik az egyetemet és elköltöznek itthonról :-D

Nyugodj meg, ha nincs tesó akkor is nagyon nehéz szülés után 8 héttel. Majd összerázódtok kb.2-3 hónap múlva.

Nekem a második úton van -16 hetes- (örülök, hogy most rengeteg a szabadidőm és ki is használom).

A "nagy" 6 hónapos, tehát nem lesz egy éves, mikor megszületik a pici. Biztosan én is ki fogok akadni párszor, de lehet másfajta problémák lesznek.

Pihenj amikor csak tudsz, mosogass és vasalj akkor ha mindketten már alszanak este, vagy megjön a segítség napközben -apa, nagyi, bárki -. Sétáljatok ebben a jóidőben, neked is jót fog tenni!

Kitartás!

Szia!

Nálunk is ez volt. Aztán kicsit még rosszabb lett a helyzet, amikor a kicsi elkezdett kúszni. A hadiállapot kb egy évig tartott (azt hittem sosem lesz vége, már teljesen elkeseredtem, hogy valamit nagyon elrontottam), most kb fél éve viszonylagos béke van. A kicsi kettő, a nagy négy éves. Már tudnak együtt és egymás mellett békében is játszani, keresik, várják egymást.

Most még nagyon az elején vagytok, szép lassan kialakul majd az új rendszer, akkor kicsit azért könnyebb lesz:)

Tehát lesz jobb, csak ki kell várni :)

Persze, most a legnehezebb. Könnyebb lesz.

Próbáld a "nagyot " bevonni a munkába- segítsen-hozza a tiszta pelenkát, hozza a takarót stb.. vagy amit találsz, ami erejéhez képest megoldható, de értelmes feladat,amin érzi:fontos, hogy megtegye és segít neked. Ha együtt vannak vigyázz, ne bántsa, ne hagyd őket együtt egyedül. Segítsen a konyhában- tálba rakja bele a zöldségeket, amit megtisztítottál stb -mindig találhatsz olyat, amit már ő is tud. De értelmes legyen- nem lerázós, mert nagyon okos ő és sértő számára a lerázás. Hihetetlenül gyorsan ügyesednek a kétévesek, ha hagyják, hogy segítsenek. Süteménygyúrás -szaggatás legyen neki kis köténye, kis táblája nyújtófája.

írtam neked egy fél regényt, erre lefagy a gépem:(:( ááá

Szóval: 21 hónap van a lányim közt, az eleje nem volt vészes, a nagy elég jól viselte a kicsi érkezését. a kicsi 7 hónapos múlt, áll,mászik, ül, ágy melett lépeget, és kb két hete kezdődött a "katasztrófa". a nagy állandóan bántja/bántaná a kicsit. Hisztizik egyfolytában, nagyon nagyon nehéz most velük. Semmi játékot nem akar odaadni, az utolsó papírcetlit is félti a kicsitől:( pedig nem így neveltük.

Tegnap óta valamivel jobb a helyzet,de még most sem az igaz.

Ma megkérdeztem tőle ismét, hogy mia abaj, ennyit modnott: "nagyon hiányzol anyuci". Pedig a lehető elgtöbb időt próbálom vele eltölteni, ha 10kor alszik a kicsi fél órát, dobok el mindent,és a naggyal foglalkozom, mesélek neki,festünk vagy ha kedve van akkor segít nekem a főzésben.

szerencsére délután együtt alszanak, a kicsi valamivel hamarabb ébred mint anagy, és akkor meg csak vele foglalkozom.

Nagyon sok okosat nem tudok mondani,csak annyit, hogy más is van ezzel így ne aggódj, hol könnyebb hol rettentő nehéz:)

kitartás!!