Alvásgondok, már tanácstalan vagyok?!

1 éves a lányom. Nagyon jó alvó volt egészen addig, amíg elkezdett kúszni, és a helyzet egyre csak romlik és nem tudom mi lehet még. A kúszásnál néha átkéreszkedett az ágyunkba éjszaka 3 körül, lassan persze odaszokott. Nem baj, nem zavart, megszoktuk. Mikor elkezdett mászni már gyakorlatilag csak a mi ágyunkban aludt, addig lehetett csak betenni az ágyába, amíg mi is lefeküdtünk aludni. Nem baj gondoltuk, ezt is megoldottuk, a mi ágyunk mellé tettük az ifjúsági ággyá alakított ágyikót, így biztonságban alhat, de mi is kényelmesen alszunk. De ami most van, azzal nem tudok mit kezdeni, és már sírhatnékom van, ha az estére gondolok :(

Már lassan megtanul járni, sokszor már maga megtesz 4-5 lépést, kapaszkodás nélkül, álldogál maga, stb... Nah azóta elszabadult a pokol, egyébként ez pont egybe esett az óraátállítással, tehát szerintem még az is bezavart plusszban. Szóval azóta az altatás már maga is egy rémálom, nem akar aludni, pedig már órákkal azelőtt is látom, hogy álmos volt. Jön-megy az ágyakon, lemászik, átmegy a másik szobába, vissza az ágyra és ez kb 1 órán át, rosszabb esetben még tovább tart. Olvasok neki versikéket, azt nagyon szereti, de mikor odakerülne a sor, hogy nah, akkor alvás, összebújunk, éktelen haragra gerjed, üvölt! Aztán ha nagy nehezen elalszik, akkor meg 1-2 alvás után felébred, és hozzá sem lehet nyújni, nem lehet átölelni, mert csapkod a kezével, a cumit eldobálja, de mindezt még csukott szemmel, felkapcsolom az éjjeli fényt akkor nagy nehezen "felébred", de ölbe venni akkor sem lehet, hogy megnyugtassam. Gondoltam a foga (8 van már), bekenném az ínyét, de már azt sem hagyja, kapálózik. Adok neki néha fájdalomcsillapítót is, de igazából nem is hiszem, hogy az baj, mert ilyenkor általában elmászkál, lemászik az ágyról még sírva, átmegy a másik szobába, stb...és ha be van zárva a ajtó, ugyanúgy visítva sír, úgyhogy már tanácstalan vagyok mit tehetnék. Mert ilyenkor az egyetlen dolog, amitől megnyugszik és visszaalszik ha kapcsolok neki mesét, akkor beül az ölembe és elalszik 5-10 percen belül.

Ma ezt éjfélkor és hajnal 3-kor is eljátszotta, nagyon nem tudok mit kezdeni vele. Megölelni, megvígasztalni nem lehet, de ha nem foglalkoznék vele aktívan, akkor szerintem fél órát is ülne mellettem ordítva...

Sosem hagytam sírni a lányomat, és nem is akarom, de semmi nem használ, és nagyon el vagyok keseredve, jót szeretnék neki, de nem tudom hogyan!

Segítsetek!!!