Kezdő Anyukák, Nektek is olyan nehéz az első pár hónap?

Ne aggódj, teljesen természetesek a félelmeid, ezen mindannyiunknak át kell esni.

A kisfiad még nagyon pici, "tanuljátok" egymást, az újdonságokat, az együtt élést, egymás személyiségét, új tapasztalatokat szereztek, ez mindenkinek merőben új helyzet.

Minél jobban megismeritek egymást a babáddal, annál könnyebb lesz. Ráhangolódsz arra, ahogyan sír, és tudni fogod, hogy éppen fáj valamije, vagy éhes, vagy fáradt, mindet másféle sírással jelzik. Ezek megtanulásához idő kell!

Ne aggódj, ne félj: menni fog! :)

Szia!

Óh... hát az első hetekben azt mondtam , "visszaadom", amikor sírt :DD Ez nem szégyen, így voltam vele. Aztán kezdett beállni a kis ritmusa. Mostmár nagyon profik vagyunk, nagyjából tudom mikor kel, mikor alszik, miért sír... de idő kellett hozzá , hidd el! Ne add fel, és ne gondold hogy ezért rossz anya vagy! Csak vedd elő mindent türelmedet és kitartásodat, menni fog!!

Húúúúúúúúú, nagyon nehéz. Én nem tudtam, hogy ennyire, míg terhes voltam senki sem mondta. Persze volt fogalmam róla, de szerintem erre nem lehet felkészülni. Most már 8 hetes múlt a kislányom és azóta sokkal jobb, mióta meglátom rajta a fáradság jeleit és el tudom altatni, mert időközben rájöttem, hogy sokszor azért sírhatott, mert nem láttam, hogy aludni akar. :( Fel a fejjel, mert tényleg minden nappal könnyebb, ezt én sem hittem el senkinek, de így van!!!!!!!!!!

Kitartás!

Életem legnezebb időszaka volt a szülést követő két hónap. VOlt, hogy csak álltam a síró gyerekkel a szoba közepén és sírtam vele együtt. Úgy éreztem, sosem jön el az az idő, amikor érteni fogom, hogy miért sír. Hát eljött, és napról napra könnyebb lett. Szerintem sokan így vagyunk vele, csak mikor éppen a kellős közepén van az ember, akkor nehezen tud hideg fejjel gondolkodni, pedig az sokat segítene. Már az is segített, ha valaki azt mondta mosolyogva, hogy nyugi, minden gyerek sír.

No meg a kialvatlanság. Hát az elején szerintem iszonyú kemény dolog. AZtán megedződik az ember, és persze ritkulnak az éjjeli etetések.

SZóval teljesen normális ha nehéznek érzed, az is!

az elso honapok tényleg kemények voltak, így utolag visszagondolva elég elesettnek és tehetetlennek látom magamat (pedig igyekeztem fozni, néha sutni is a baba mellett), de gyakran szaladt a lakás, ki sem látszodtam az állando mosás - vasalásbol, és hozzá még szornyen kínlodtunk a szopival...onállo voltam, de szornyen stresszes és kimerult. aztán az elso fél év után már konnyebb volt, igaz, uj problémák, uj helyzetek mindig a dodnak, de konnyebben veszem és nem vagyok ugy rágorcsolve. kb 10 honapos volt a fiam, amikor végre ugy éreztem, élvezem is az itthonlétet és ezt a másfajta mokuskereket. most meg már picit sajnálom is, hogy megyek dolgozni nemsokára...

ne ijedj meg, ezen szerintem mindegyikunk átesik, max nem ismeri be:) hidd el, hiába jonnek majd uj problémák, mindig csak konnyebb lesz :))