Szülés utáni depresszióval pszichológushoz vagy pszichiáterhez kell fordulni? De ugye nem fektetnek be a kórházba?

Az első és szerintem az egyik legfontosabb lépés, hogy rájöttél, hogy segítségre van szükséged és meg szeretnél gyógyulni.

Mindenképpen háziorvossal kellene beszélni először (remélem rendes és megértő fajta), gondolom ő tud beutalót adni a továbbiakhoz.

Egyébként még távolról sem biztos, hogy gyógyszeres kezelésre van szükséged, mert azért az a leírásodból is kitűnik, hogy igenis kötődsz a babádhoz (nem akarsz kórházba menni, nem akarod magára hagyni, szoptatni szeretnéd), ami tök jó. Elképzelhető, hogy beszélgetések alatt tisztázódhat, hogy az átélt nehézségeket miért nem sikerült feldolgozni. Nagy valószínűséggel ez lesz a háttérben.

Valószínűleg a pici is érzi, hogy nagyon feszült vagy, ezért is alszik el extra nehezen (egyébként nekem szerencsére nincs ilyen problémám, a lányom mégsem valami jó alvó, van ilyen...:D). Ha látod, hogy fáradt a pici, menjetek el sétálni, a levegő el fogja álmosítani és alszik a babakocsiban. Az sem baj, ha délelőtt is és délután is kimentek. Neked is jót tenne a sok séta szerintem. :) Ezen kívül, ha esetleg van valami hordozótok (mi pl. Hunbaba mei tai-t használunk nagyjából 4 hónapos kora óta), akkor azt használva még több helyre el tudtok menni. Én pl. utálok bezárva lenni a lakásba, ezért mindig megragadom a lehetőséget, ha postán van elintézni való, a férjemnek kell valami szakkönyv, önkormányzatnál el kell intézni valamit, boltba kell menni, stb....ezzel egyrészt úgy érzem, hogy valami hasznosat csinálok, másrészt mehetünk erre-arra a babával. Otthon is "kisajátítottam" pl. az online banki utalások intézését, hivatalos papírok "gondozását". Ezeket csak azért írtam le, hogy hátha Neked is ötletet ad, hogy egy kicsit kizökkenj a taposómalomból. :) A hozzátáplálástól is természetes, hogy tartasz szerintem. Persze vannak "szuperanyák", akiknek minden flottul megy, de a legtöbb elsőgyerekes anyuka (mint pl. én is) bizonytalan....milyen sorrendben, mennyit, hogyan, stb....ezer kérdés. Amikor majd elkezded a hozzátáplálást, arra figyelj, hogy szoptatás után kínáld a babát, amikor pedig már többet eszik zöldséget, vagy gyümölcsöt, akkor fejd le a maradék tejet. Én sem szeretném, hogy csökkenjen a tej mennyisége még jobban, de a lányomnak 1 étkezést már kiváltottunk (ő egyébként most 6 és fél hós, 5 hónaposan kezdtem a kóstoltatást), ezért annál az étkezésnél mindig lefejem a mellem....van amikor csak 100 ml-t sikerül, van amikor 170 ml-t, mikor hogy.

Bocsánat, hogy hosszú voltam, de remélem tudtam valami hasznosat is mondani! :) Egyébként pedig fel a fejjel, sok kitartást, rendben leszel, majd meglátod! :D

Kérlek, olvass utána az Omega 3 hatásainak. Kifejezetten szülés utáni depire is jó. Az Omega hiány, a depi egy Hiánybetegség, amire a nők sokkal fogékonyabbak, érzékenyebbek, mint a férfiak. Az idegek közötti komunikációt segíti, és javítja a vér oxigén ellátását, ami ugye az agyadat is felfrissíti. Sajnálom, h rossz tapasztalataid vannak a császárról, nekem is az volt, és szerencsére nem volt bajom a sebemmel, bár most is érzékeny (2.5 év). Én Magne B6-ot is szedtem, mert teljesen idegen volt a kedélyem, a viselkedésem a normálistól és ahelyett, h örültem volna a picimnek, csak sírni tudtam volna. És ami még sokat segít, az a mozgás adta endorfin. Menj el futni, 2 percet futsz, 2-t sétálsz, vagy biciklizz, ahogy jólesik. Hidd el, hogy benned legbelül béke van, csak most a hormonok és a körülmények próbálnak kifogni rajtad. Te valójában ugyanaz a kedves nő vagy, aki voltál, itt van melletted a párod, aki segít, és szeret. És jó anyuka vagy, ez biztos, mert tudod, hogy mi lenne a jó a kicsidnek, és ő is nagyon szeret téged. Meg fogja mutatni, mi kell neki, mit tegyél.

Később se feledkezz el a szükségleteidről. Lehet, most a te igényeid az utolsó helyre kerültek pár hónapig, de a kicsi segít beosztani az idődet, és eltervezheted, hogy mikor mit valósíthatsz meg. Tényleg időbeosztás és pihenés kérdése. Amikor elkezdődik a hozzátáplálás, tápira váltatok, az egy kis veszteség, mert más lesz az etetés módja, nem olyen bensőséges. De a pici biztosan jóllakik, ha kér még, tudsz adni neki, talán kevesebbet kel fel éjjel, mert jóllakottabb. És te is szabadabb leszel, nem kell a cicidnek "teljesíteni". Az azért egy nagy próbatétel az anyukának, folyton produkálni a szükséges "hozamot":)

Kérlek, ne skatulyázd be magad depressziósnak, mert nem vagy az, egyszerűen hiányzik néhány támogató ásványi anyag a szervezetedből,amit pótolni tudsz. A dokikat hagyd a betegekre :)!

Szia kedves kérdező!

Hogy vagy?:)