Mitől ilyen a lányom? (bővebben l. )

Egyrészt kezdődik a dackorszak, ami bármilyen rémes, kikerülhetetlen időszak minden kisgyerek életében. Másrészt próbálj meg egy kicsit az ő fejével gondolkodni. A bölcsi, bármilyen jó, és szeretetteljes is, nagyon megterhelő egy 20 hónapos kisgyereknek. Valószínűleg elég okos ahhoz, hogy tudja; ott "viselkedni" kell, mert nem a mamival áll szemben, hanem idegenekkel. Amikor elfárad, akkor valahogy ki kell engednie a gőzt, emiatt verekszik. (már ha ok nélkül tette, és őt nem bántották)

Ha meg tudjátok oldani, engedjétek egy kicsit otthon "rosszalkodni", hogy levezesse az egész napi feszültséget. Ezt nem úgy értem, hogy az alapvető dolgokban (evés, alvás ) a hiszti érvényesüljön. Inkább a nagymozgásos, ugrálós, dobálós, akár a játékaival verekedős "levezetéseket" engedjétek, vagy teremtsetek rá lehetőséget. Én még a sárban tapicskolást sem tiltanám, egy gumicsizmát 2 perc alatt le lehet mosni.:)

Dackorszak.

Próbálkozik a saját akaratával, azzal, hogy mindent megtudjon tapasztalni és átélni. Ami ugye normális esetben a fejlődéshez a legjobb, de a szülő szemével borzasztó átélni.

A legtöbb gyerek próbálkozik azzal, hogy mégis meddig mehet el a szülőnél. Sokan és sokszor tanácsolják azt, hogy a szülő "ne vegye fel" e fajta viselkedéseket. Mondani könnyű, átélni nem. Hiszen a gondviselőnek az a dolga, hogy "életre" nevelje a gyermekét. Az eszközök pedig (legtöbb esetben sajnos) rájuk van bízva.

Vigyázni kell, mert ilyenkor alapozzuk meg a gyermek személyiségét.

Ha nem 20×, akkor 40× mondasz el neki mindent. Sajnos ez így van. És az is igaz, hogy mindent a saját kárán tanul meg.

Hisztis korszak ez.. nem is kicsit. Túl kell élni! Max. "szankciókat" bevezetni: játékok büntibe, édesség nincs, stb..

A bölcsődei viselkedés .. én megmondom őszintén, hogy ezen mi sosem estünk át. Mármint, amiket leírsz.

DE! Azt biztosra tudom, hogy a bölcsődei gondviselők feladata a napközbeni nevelés. Hiszen a szülő nincs a gyerekkel egész nap. Nyilván nem 2 gyerekre felügyelnek a gondozók, viszont ezeket a problémákat ők tudják a legjobban kiküszöbölni!

Meg kell ezt velük beszélni, hogy mégis mi legyen ilyen esetben.

A másik meg az, hogy sosem lehet tudni, kitől, melyik gyermektől látta ezt a bölcsibe!

Kitartást! :)

Az első kettő tök jó dolgokat írt, én is így látom, ahogy ők.

Megnyugtatásul írom: lányom hasonlóképp volt, iszonyatos hisztiket nyomott le, és én is azt hittem eljött a világvége, és persze azt hittem én rontottam el.

Na, de tényleg dackorszak, át kell rajta esni, és igen sokszor elmagyarázni neki, hogy mi a jó és mi nem. Eredmény: most egy nagyon nyugodt gyerkőc, teli vidámsággal. Szóval nyugi, ne kend magadra a dolgot, mert ez egy ilyen időszak. Ha túl lesztek rajta, csak nézel majd, hogy milyen jó is tud lenni a gyereked. :)

Én csak azt ajánlom, hogy legyél következetes és türelmes! Fegyelmezni kell, de úgy hogy gondold végig mi járhat az ő kis fejében (mert ő is küzd önmagával és a világgal, ahogy te is vele)!

Átlagos kétéves.

Nekem a nagyobb olyan volt ebben a korban, hogy más már ördögűzőt hívott volna olyan hisztiket produkált magából kifordulva, a kicsi nem volt hisztis, de amikor bekerült a bölcsibe, az addig angyalka kislány úgy verte szét a Mackó csoportot mint a szél. Holott otthon nálunk hangos szó sem volt, nemhogy balhé meg verekedés, ő ütött, odacsapott, amikor meg épp visszatartottam hogy ne menjen neki a másiknak az öltözőben, akkor jó zaftosan leköpte.

Kitartás, következetesség, a nem megfelelő viselkedésért ugyanaz a büntetés, és részedről sok-sok nyugalom kell. Nálunk kb 4 éves koruk után ért be a gyümölcse, az oviban már nem is verekedett. Most iskolásként meg teljesen normális mind a kettő, dicsérik is őket sokszor, hogy jól neveltek, udvariasak, a társaikkal is tudnak szépen együtt játszani.