Hogy van ez a gyerekvállalásnál? Tényleg mindenkinél ez történik? Tapasztalatok?

és nálunk ott kezdődött a "romlás", amikor én nem akartam szülni. már ott is dirigált, választás elé állított.

egyébként nem bántam meg, de most is úgy gondolom, hogy le tudtam volna élni az életemet gyerek nélkül.

nyilván másképp' lettem volna boldog.

23-as: bocsi, most olvastam a kommentet.

szóval igen, előtte is érdekes volt, mert a párom elég zárkózott, nem nagyon vannak barátai. én nyitottabb vagyok, van igaz nem sok, de körülvesznek emberek, ill. végig dolgoztam, a 8. hónapban szültem, és várnak szerencsére vissza. a túlaggódása nagyon idegesít, az önzőségét meg még mindig nem értem. én régebben akartam szülni, de megváltozott úgy érzem bennem valami, ezért nem erőltettem. így alakult, örülök, hogy anya lehetek, de benne valami "eltörött."

okoskodó az rossz szó, inkább szeret uralkodni, és ez mindig is irritált.

azért egy gyerekvállaláshoz elég erős kapcsolat kell.

és még az sem biztos, hogy kibírja.

egyébként meg aki aggódik (kérdező) ez szerintem teljesen kiszámíthatatlan, mivel más élethelyzet, nem lehet rá felkészülni.

nálunk pl. ilyenek, hogy alakváltozás, szex miegymás fel sem merült mint probléma. apás szülés volt, nem undorodott meg tőlem, igaz nem híztam sokat. most szoptatás alatt eszem sokat van rajtam valamennyi felesleg, de nem lehetne megmondani szerintem hogy szültem, mert előtte is volt hasam. :D

kb.ugyanígy néztem ki terhesség előtt.

nálam jobban senki nem utálja a bizonytalanságot. de ezt nem tudod előre, hogy miként reagál szerintem.

ne aggódj, ne rágódj! :)