Miért hallom egyre többször, hogy egy anyuka nem bírja a bezártságot? Inkább menne vissza dolgozni, menne bulizni, ide-oda.
Én nem gondolom, hogy attól, hogy az embernek gyereke van, be kell zárkózni, mi pl. sosem unatkozunk. :)
De egyre több ilyet hallok, hogy az anyuka inkább dolgozna, bulizna, minden mást csinálna, csak ne kelljen a gyerekkel lenni egész nap... (És mondjuk csak néhány hónapos a gyerek)
Ilyen anyukáknak valójában nem is akartak babát, csak mondjuk beadták a derekukat? Vagy szülés előtt nem is hitték, hogy ilyenek lesznek?talán túl korán szültek? Miért van ez?
Jár itt valaki ebben a cipőben, mi váltja ki ezt? Talán túl sírós a gyerek, nehéz vele?
Csak kiváncsi vagyok, mi vált ki ilyen érzést egy anyukából?Én nem tudom elképzelni, hogy ilyen legyek és szeretném megérteni azokat, akik meg ilyenek...
én őszintén megmondom: nem akartam szülni, és nem volt a lételemem a gyerekszülés, nevelés.
ettől függetlenül boldog vagyok, hogy anya lehetek, de nem vágtam volna fel az ereimet, ha nem lehettem volna.
ebből kifolyólag tudtam a terhesség alatt, hogy nagyjából fél éves lesz a baba, amikor vissza szeretnék menni dolgozni. ez most ki fog tolódni, kicsit előbb is jött, szeretek dolgozni, hiányoznak a kollégák a pörgés, más most a ritmus, minden. most 3 hónapos a baba, de érzem, hogy egy fél napra úgy "eltűnnék", kicsit kikapcsolódnék, vagy belesnék a munkahelyre. :)
nincs ebben semmi rossz szerintem. anyatejes a babó, így nagyon nem tudom megoldani. talán ezért is érzem azt, hogy nem valami jó itthon a bezártság. nyáron jobb lesz, megyünk csavarogni. :)
és tényleg fárasztó egész nap a gyerek körül ugrálni fizikailag, lelkileg, éjszaka kelni, a nap 24 órájában top-on lenni. aki nem ezt mondja, szerintem nem mond igazat, mert lemerülnek a tartalékaink, néha fel kell töltődni. :)
11-es vagyok: mármint a 3 óránkénti szoptatás mellett egész nap kapkodok, pánikolok, rohanok, úgy érzem nincs egy nyugodt percem. :)
de ez most erről szól. és örülök, hogy végül nem 6 hónapos korában megyek vissza dolgozni, hanem később. ja, és bölcsibe később sem szeretném adni. az szerintem necces ennyi idősen, én megőrülnék egyrészt a betegségektől, másrészt attól, hogy nem figyelnek rá.
nem hittem el még a terhességkor, hogy csak egy anyuka tud a legjobban törődni a babájával. most már tudom. minden rezdülését ismerem, rohanok ha kell, stb..ezt még egy apuka sem tudja megcsinálni, pedig a párom már holnaptól itthon lenne a babával az örökkévalóságig. :)
de nem rohanna pelust cserélni, nem lustaságból, egyszerűen nem venné észre ha bekakil a baba, vagy szétbukta a ruciját. tudom.
utolsó, de ha nem adod bölcsibe, akkor hogy mész dolgozni?
végülis akkor mentalitás kérdése is nagyban a dolog :)
szerintem az a jó, ha az anyuka kiegyensúlyozott, boldog, akkor lesz a baba is az, nem? :)
a párom vigyáz majd rá, ha hétvégén dolgozom+1 nap.
ha ez nem jön össze, akkor családtag.
remélem meg tudjuk oldani külső segítség nélkül.
teljesen igazad van, én is pont így látom.
ha érzi a baba, hogy anyuka boldog, kiegyensúlyozott, akkor minden rendben lesz. de még odébb van a visszamenetel, szerintem 6 hónap elég korai lett volna, főleg, hogy ő kicsit előbb is jött.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!