Nem szeretem a kisbabám? Vagy csak a hormonok játéka?

Most lett 3 hetes a kislányom,akit terveztünk,nagyon nagyon vágytam rá,problémamentes terhességem volt,alig vártam,hogy találkozzam vele,sírva gondoltam arra a pillanatra,amikor először meglátom.A szülésem is szép volt,és a baba gyönyörű,mindenki nézte,hogy mintha nem is újszülött lenne.Ennek ellenére nem érzem még mindig azt a mindent elsöprő szeretetet,eufóriát amit éreznem kéne.Mindent megcsinálok körülötte,szoptatom,pelenkázom,fürdetem,ha ébren éneklek,beszélek hozzá,aggódom,ha úgy érzem valami nem stimmel,de még mindig nem fogtam fel,hogy ő az én gyerekem...Mikor fog ez megváltozni??Szerencsés vagyok,mert éjszaka is elég jól alszik,nem sír rengeteget,és én még sem vagyok felhőtlenül boldog.Olyan,mintha a férjem sokkal jobban örül neki,mint ahogy én,pedig az anyja vagyok,és világ életemben babát szerettem volna.Annyira elkeserít,hogy ezt érzem...Az etetések is stresszelnek,mert nagyon sokat bukik,gyakran félre is nyel és köhécsel,attól félek,hogy megfullad,vagy történik vele valami.Mikor kezdi el az ember igazán élvezni az anyaságot??