Nem szeretem a kisbabám? Vagy csak a hormonok játéka?

Meglepődnél mennyien vannak ezzel így.

Nyugi, idővel enyhül :)

Szia!

Légy türelemmel.Eljön az az idő is.Nincs semmi bajod!Csak még friss az élmény és ez okozza!Én is igy voltam!!!

Pár nap/hét és elmúlik!Sirni fog a szeretettől amikor meglátod hogy elöször rádmosolyog,bociszemekkel néz hogy vedd fel,ha fáj a pocija,amikor meglátod a szemében azt a szeretetet amit irántad érez és akkor tudni fogod hogy ő csakis rád számithat,te vagy az anyja,te vagy az akit imád és akihez bármikor odamehet egy pusziért,ölelésért!

Azt javaslom pihenj minnél többet és légy türelemmel!

http://www.gyakorikerdesek.hu/gyerekvallalas-neveles__babak_..

Az én kérdésem.Úgy voltam pont,mint te.Robotszerűen csináltam a teendőket,szerettem,féltettem,de azt a mindent elsöprő szeretet nem éreztem.Pedig szintén "álombaba" volt és az is,ha szabad ilyet mondani:D Még te sem fogtad fel,hogy anyuka vagy,hogy ő már mindig ott lesz veled.Szerintem ez egy természetes érzés.Nem mindenkinél alakul ki egyformán akötődés,van akinél egyből,van akinél csak lasabban.Szerintem sokan érezzük ezt,csak egyesek titkolják.Most 2,5 hónapos a kislányom már élvezem,amit csinálok,imádom,egyre aktívabb,én pedig belejöttem abszolút:) Hidd el,nálad is változni fog ez,csak idő kérdése.Ja,és hozzátenném a féltés a szeretet jele:)

Ezen sokan átesünk! Mikor az első babánk megszületett, az első hetekben ugyanezen mentem át, és úgy éreztem pocsék anya leszek, mert nem érzem azt a mindent elsöprő érzést.

Aztán egyik nap ültem a pihenőszékben kisfiammal a kezemben, és rájöttem mi volt a baj. Az, hogy első baba, és mindenre oda kellett figyelni, még abban sem voltam biztos a pelenkát jól adtam-e rá. :) Így a sok aggódás, problémázás mellett persze, hogy az érzések ott voltak, csak nem tudtak kibontakozni. Aztán, ahogy minden egyre jobban rutinná vált, nem aggódtam halálra magam egy fürdetéstől, szépen átalakult minden.

Mikor a második babánk született, már nem volt ilyen gond. Kezemben voltak a mozdulatok, nem kellett agyalnom, hogy mit, hogyan, így az érzések is nyugodtan elönthettek. :)

Kell még egy kis idő, de nem lesz baj. Az, hogy ennyire aggódsz, azt jelzi, hogy nagyon szereted! :) Nyugi, nincs Veled semmi gond! :)

De igen, szereted a babád, de most annyi minden történik veled, hogy az idegrendszered egyenlőre csak a feladatokra koncentrál.

Szinte mindenki így van, és ha úgy érzed, hogy ez megvisel, akkor kérj meg vkit, akivel jól kijössz, hogy jöjjön át hozzád, ne légy sokat egyedül.

Nekm a felelősség volt, ami mázsás súllyal rámnehezedett, hogy én felelek érte, és sztem nálad is annyira erős ez, mert írod is, hogy félsz, hogy vmi baja lesz, hogy az örömöt elnyomja az aggódás...

Nekem olyan 3-4 hós volt, mikor úgy éreztem, hogy imádom.

Addig mindent de mindent megcsináltam, és gyönyörűnek láttam, de nem érzetem, hogy Ő az én gyerekem, sokat is sírtam, mert mindig úgy éreztem, hogy nem vagyok jó anyja, hogy csak a nagy semmit érzem...de már másképp látom. Biztos, hogy a hormonok is bejátszanak.

Ha vki ott volt velem, akkor tudtam ellazulni, akkor tudtam csak úgy nézegetni, csodálni, de ha egyedül voltam vele, akkor olyan voltam, mint egy robot. Szopi, fejés, fertőtlenítés, pelusozás, jaj sír, felvenni, ringatni, takarítani, nehogy por érje, sétálni, mert levegő kell neki, védőnő, orvos, oltás, köldök, stb, stb. túl sokK!!!

Megjön az érzés ne félj, menj vele sokat ki, legyen vmi kis bnőd, akivel tudtok dumálni ezekről..

Barátnőm 2 hónapja szült, és annyira ki volt készülve, hogy elmondani se tudom, nem tudtam vigasztani, mert hasfájós volt a babája ezért rengeteget sírt..

Nem látszott rajta, az a felhőtlen boldogság, és már így utólag tudom, hogy nem is volt az!

Most hogy a baba betöltötte a 2 hónapot és először rámosolygott barátnőmre, egyszerűen kicsattan a boldogságtól, imádja, szereti, látszik is rajta, mintha kicserélték volna! Szerintem én is így leszek ezzel, hogy az elején fel se fogom majd, hogy mi történik, kell majd egy kis idő, hogy imádni tudjam a drágámat! Pedig most is imádom és még csak a pociban van! Nyugalom, szerintem azért minden nő átél a szülés után egy ilyesféle traumát, csak van aki jobban megérzi!

22hkm

Én is így voltam a lányommal, aki koraszülött is volt, de minden rendben volt vele 8 napot voltunk a koraszülöttön aztán jöhettünk is haza. Gyönyörű volt, minden rendben volt aludt, evett de én aggódtam és tettem a dolgom mit egy robot. Én a szülésre és az azt követő napokra fogtam.

Már 4 éves Imádom, de még mindig elnyomja az aggódás az anyai örömöket. Azóta van egy kisfiam is, egy éves de vele egész más. Az érzés a szeretet ugyan az de a kapcsolatunk kiegyensúlyozottabb.