Mi a helyzet a kisfiúk kukijának a huzogatásával? Mikor kell kezdeni? Mindenki össze vissza beszél?

Ebben a kérdésben sosem fogsz egyértelmű választ kapni. Ahány orvos és védőnő annyiféleképpen gondolják.

Nekünk azt tanácsolták már a kórházban is, és az orvos is, hogy már a kezdetektől óvatosan mossuk neki, ameddig a bőr engedi mozgassuk. 2 éves, minimális letapadása van. Egyébként lehet rá kapni krémet, nem feltétlenül kell feltépni. Ahogy olvasgattam én is ebben a témában, van olyan aki azt vallja hogy amíg pelusos nem nyúl hozzá, valaki az első naptól, sőt már olyat is olvastam, hogy iskolás korig.. bár az nekem már durva. Mi mozgatjuk, mossuk neki.

http://www.gyakorikerdesek.hu/gyerekvallalas-neveles__egyeb-..

Ezt én kérdeztem nem is olyan régen.

5 hónapos a fiam, fogalmam sincs, hogy mit csináljak a kukijával, mert minden szakember és minden anyuka mást mond.

Valahol leírtam, megfogalmazom itt is, javarészt magánvélemény következik, meg igazából a középút (és a durvaság mellőzésének) elve.

Ja, és az 5 hónapos anyukának: nincs olyan, hogy „nehogy letapadjon” – alapból a fityma és a makk sejtesen össze van tapadva, s magától, illetve a birizgálástól válik le valamikor az első 10 évben, de jellemzően korábban.

Ez teljesen külön kezelendő a szűk fityma kérdésétől, amit valóban az tud megoldani a legjobban, ha a fityma rendszeresen hátra van húzva (főleg a kiskrapek által – ne tiltsuk meg neki, hogy felfedezze magát, az természetes; csak legyen tisztában azzal, mikor nem ildomos).

Intermezzo után akkor a lényeg: mint mondtam, a letapadás természetes és van, nem kialakul, és a szűk fitymával dettó ugyanez a helyzet – már amennyiben nincs kóros elváltozásról szó.

Az egyik álláspont ugye az, hogy nem nyúlunk hozzá, aztán majd ha baj van, beavatkozunk – ezzel több problémám is van: mitől lesz 2 (3, mittomén) évesen hirtelen annyira életbevágóan fontos, hogy a srácnak kinn legyen a makkja, és ha már fontos (valamiért), akkor miért kell a lehető legdrasztikusabban megoldani a „problémát”?

Szerintem egyrészt nem „kell”, csak „jó”, ha minél fiatalabb korban már működik a cucc; ami viszont tény, az az, hogy a durvaság (pl. a feltépés) komoly szövődményekkel járhat. Ekkor alakulhat ki az, hogy a sérült részek összeforrnak és ekkor beszélhetünk arról, hogy *kialakult* egy letapadás, vagy *kialakult* egy fitymaszűkület. Aztán ezzel sokkal több baj lesz, mint lett volna eredetileg.

Arról nem is beszélve, hogy szerencsétlen gyereknek ez mind baromira fáj. Nem is értem, hogy azok a védőnők/orvosok akik erőszakkal hátrarántják a fitymát, hogy lehetnek annyira szadisták, amennyire. Vagy csak szimplán nem gondolnak bele, na...

A másik véglet meg ugye az, hogy minél korábban próbáljuk fokozatosan megoldani a dolgot. Ezzel az a probléma, hogy amíg rajta van a gyereken a pelus, addig még jó is hogy a szűk fityma és/vagy a letapadás meggátolja, hogy mindenféle oda nem való anyag bejusson a fityma és a makk közé vagy a húgycsőnyílásba. Szóval nagyon jó az elv, de a francért sietünk...

Úgyhogy amit szoktam mondani az az, hogy várjuk meg amíg szobatiszta nem lesz a gyerek, addig max. ellenőrzésképpen figyeljünk oda, mi történik odalenn, és tartsuk lehetőségekhez mérten tisztán, aztán majd már ha nincs veszélye annak, hogy kakis lesz a kukó, kezdjük el szépen óvatosan, nem erőltetve, nem durván, gyerek reakcióira figyelve (esetleg amint nagyobb lesz, neki mondva, hogy mit kell csinálni) szépen lassan hátrahúzni a fitymát fürdetésekkor.

Természetesen ha valami NAGYON NAGY baj van (pl. nem tud vizelni rendesen a gyerek; kb. ennyi nagy baj lehet), akkor forduljunk vele orvoshoz, de a szűk fityma és a természetes módon letapadt fityma egyáltalán nem patológiai eset.