Akik együtt alszanak a babájukkal, miért teszik?

Szia!

Első csemeténknek elkészült a meseszép szoba mire megszületett!Külön ágy,külön szoba, a miénk mellett!

Hát hazaértünk a kórházból, és nem mertem ott hagyni.. :) Tudom vicces,de ha bevittem oda nem mozdultam mellőle...

két hétig velünk aludt a nagyágyban, mire ki mertem mondani a férjemnek, hogy akkor a csodaszobából hozzuk át az ágyát a miénk mellé! :) Persze rögtön áthozta :)

aztán betegek lettünk a párommal, és kiköltöztünk addig a nappaliba!a kicsi lányunk 2 nap után nem kelt éjjel! :)

Így 10 hetesen visszakerült ágyastól a szobájába!ÉS fél éves koráig soha nem kelt éjjel! (csak anyatejes volt addig)

Onnantól ezdődött az éjfélig alszom utána nme , óránként kelek...Bevallom nem bírtam!ÉS hogy ne legyek mosott sz@r ezért közénk vettem!ÉS egyre jobben aludt!Köztünk biztonságban!Nekünk is egyre jobban tetszett!

A kicsi lányunk (10 hós) kezdettől velem van a hálóban!A férjemnek közben olyan munkája lett,h az alkalmazottak éjjel is hívhatják,így Ő a nappaliban alszik!Én a kicsivel a hálóban! a nagy lányunk, pedig 2,5 éves korában átköltözött a saját szobájába a saját ágyikójába!Ő eddig igényelte a velem/velünk alvást!:)

Én a nagynál mindig azt tapasztaltam, minél hamarabb kielégítem az igényét (új hárklijait) annál hamarabb visszaáll a régi rend, vagy a normális kerékvágás!

Nálunk mindkét gyerkőc addig aszik velünk/velem amíg jól esik nekik!Gondolom én a kicsivel könnyebb lesz, mert egy darabig, Ő a Tesójához kerül majd, így nem lesz egyedül soha!

De megvárjuk amíg e is könnycsepp nélkül megy!Mint a szopiról leszokás a nagynál!

Én imádok együtt aludni! Este alalszanak a gyerekek, én kijövök Apához, majd 1éjfél felé bemegyek lefeküdni(vagy ha addig igényel akkor megyek persze)De így egymásra is van időnk kettesben!

Mi így szeretjük!

Kb a kisfiam 5 hónapos koráig aludtunk együtt. Addig nagyon igényelte a testközelséget, ha nem voltunk mellette, gyakran felébredt, nyugtalan volt. Nem vagyok híve a sírni hagyásnak, egy ilyen pici baba még nem tud hisztizni, ha sír, annak oka van. Lehet, hogy csak az az oka, hogy a közelségemre vágyik, de neki ez egy nagyon fontos igénye.

Így hát közöttünk aludt, nagyon jól elvoltunk így, nyugodtan tudtunk aludni, mert nem kellett 5 percenként átrohangálni a szobájába, hogy megnyugtassuk.

Kb 5 hónapos korában már nem igényelt minket annyira, sőt, zavartuk, minden neszre, forgolódásra felébredt, így hát megpróbáltuk a szobájában altatni, és teljesen nyugodtan aludt. Meggyőződésem, hogy azért, mert kialakult benne a bizalom, tudta, hogy nem hagyjuk magára, ha szüksége van ránk, ott vagyunk.

"Szerencsétlen férjemet" csak akkor sajnáltam, amikor az első éjszakán, amikor nem aludt velünk a baba, megtalálta a cumiját az ágyunkban, és teljesen elérzékenyült, hogy most vége egy korszaknak, és nem bújunk össze hármasban az ágyon :)