Hibát követek el ha nem ugrok rögtön a 3 hónapos babasírásra? Nem kapom őket rögtön fel?

Persze ebben igazad van hogy azért olyan kis nyafogásért nem kell felkapni egyből egy pár perc (persze ha nem magából kikelve ordít) nyűglődés még belefér. Én rendkívül jól elrontottam pl. anno a második babámat (nem akartam hogy felverje a családot éjjel) és egy nyösszentésre már felvettem, na nem is tanult meg visszaaludni egyedül 3 éves koráig minden éjjel 2-3 szor ébredt. Természetesen olyan 1 éves kora után már jó adag manipuláció is volt benne a részéről hiszen ha próbáltam volna hagyni nyűglődni egyből magasabb fokozatra kapcsolt.

Az első gyereket nem kapdostuk ki folyton és érdekes módon 4 hónapos korától átaludta az éjjelt. És nem lelkisérült egyébként egyik se, semmi bajuk, egészséges gyerekek.

Az elsőt én is felkapkodtam állandóan, dobtam el mindent, szaladtam ahogy tudtam.

A második gyorsan jött utána, ha sírt akkor sem tudtam azonnal ugrani mert pl. a nagyobbat épp tisztába tettem a pelenkázó tetején. Azért órákig ő sem üvöltött, csak nem tudtam ugrani rögtön az első nyikkantásra.

Nem lett tőle semmi baja, egészséges lelkű iskolás lett, semmi baj a bizalommal és a kötődéssel. Sőt egy picit megértőbb, a nagyobb türelmetlenebb, mivel már nagy felfogja hogy nem tudok mindenért azonnal szaladni, de vele egy picit mindig is nehezebb volt megértetni, hogy nincs minden azonnal.

Pl. sürgősen cipőt kellett venni neki mert másnap reggelre kellett, fél 6 volt, a bolt 6-kor zárt. Kérdezte, hogy kaphat-e fagyit. Mondtam, hogy oké, de előbb elintézzük a cipőboltot mert az bezár, a fagyis 8-ig van nyitva, utána. Az egész vásárlás alatt nem hisztizett, csak idegtépően folyamatosan kérdezgette: megyünk már fagyizni? Nem lehetne előtte? (mondtam hogy nem már ötször) Muszáj ezt felpróbálni? Mikor megyünk már a fagyizóba? fagyi, fagyi, fagyi....

Hasonló eset a kicsivel:

-Anya, kaphatok fagyit?

-Csak hazafelé amikor elintéztük amit kell, mert a boltba nem vihetjük be.

-Jó.

És vidáman szökdécselt tovább mellettem.

A csakúgy sírásnak is van jelentése. Ekkora babnak biológiai szükséglete a testközelség is.

Pontozzatok le :)

Már megint végletekben gondolkodnak sokan:(.

Ha a konyhában vagy és a szobában sír elkezd nyekegni, netán sírni az egyik babád, semmi baja nem lesz attól ha kicsit sír amíg odaérsz hozzá. KÖzben "kiabálsz", hogy mindárt jövök, valami, hogy tudja, nem tűntél el és amint tudsz mész. Ettől az ég világon semmi baja nem lesz.

"Baja" a babának a viszonylag hosszan tartó, rendszeres, magára hagyott bőgetéstől lesz a kicsiknek, nem attól, hogy anya néha befejezi a pisilést, rántáskeverést, mielőtt ugrik érte. Szerintem.

Jaj de jó olvasni, hogy mindenki az ölelésre szavaz :)

Engem meg pont amiatt bánt a nagymama, hogy ne vegyem fel azonnal, ő sem vett fel engem. (Erre szívesen visszavágnám, hogy akkor nem csoda, hogy sosem éreztem, hogy szeretne és én sem tudtam őt sosem szeretni...)