Az első 3 év alatt melyik volt a legnehezebb időszak a babáddal? Miért?

6-12 hóig, amikor még nem jár, csak nyűglődik, mert nem lehet bárhol lerakni a földre négykézlábazni. És a szeparációs szorongás miatt is. Meg a hozzátáplálás nehézsége miatt is.

Ezt a korszakot szeretem legkevésbé.

A kedvencem a 1,5-2 éves korig.

Legnehezebb(számomra):az első pár hét ráhangolódás.amikor nem tudni miért sír, meddig alszik, éhes e álmos-e, hasfájás stb.

Illetve a dackorszak kb 2 éves kor körül.

De a baba természetétől is függ: kislányommal minden sokkal egyszerűebben ment minden pedig ő az elsőszülött- a kisfiam pedig 10szer nehezebb természetű.

Na vele már 15 hónapja nehéz..:-)

Nekem mindegyik szakszban voltak nehézségeim. De talán az eleje volt a legrosszabb, de ez is énmiattam, hisz nem ismertem a gyereket, nem tudtam miért sír...

Ma 21 hónapos, össze sem tudom hasonlítani az első hónapokkal, ha visszatekintek az első 8 hónapra olyan mintha egy fekete lyukban éltem volna, ami telel volt kétséggel, bizonytalansággal, idegeskedéssel.

Aztán jött a mászós korszak, de ez inkább CSAK kényelmetlenség volt, bár én engedtem szinte mindenhol mászni, pedig az ujját is szopja, néha lecumizott az ujjáról ezt azt, bele sem mertem gondolni. Aztán jött az elindulás, az örkös esések, kék zöld foltok, a sírás.

6 hónapos korától kísér a fogzás, nem alvás, nem evés, hiszti partik éjjel 1-től 4-ig, nehéz ügy.

Most már jár, ügyes, beszélni még nem beszél, fogzik még mindig,de most már sír bőg akar dolgokat, ha nem úgy alakul ahogy ő gondolja tombol, ha öltözik tombol, ha vetkőzik tombol, ha fürdetem tombol, ha befejezzük tombol, ha aludni kell tombol, ha ébred akkor is tombol, ha kimegyünk be akar jönni, ha bent vagyunk ki akar menni....

Szóval nem tudom melyik a legnehezebb korszak :-DDD

De én nem szivesen csinálnám megint az első 8 hónapot...