Anyukák! Miért és miben rosszabb az egyik a másiknál, ha a végeredménye ugyanaz? (Lent részletezem)

Szerintem egyik sem rossz. Ez csak egy rövid időszaka a gyereknek 1-2 év amíg igényli, és lehet, hogy néha kényelmetlen, de kitartás és úgyis elmúlik magától ez a kor. Vagy ha nincs hozzá türelmed akkor erre is van megoldás, az sem jó, ha ideges vagy miközben a gyereked altatod (akár milyen módszerrel)

De ha neked jó, akkor mindenkinek jó.

Szerintem egyik sem rossz. Vannak olyan szerencsések, akik ha leteszik a babájukat, elalszik magától. Ők szokták beállítani rossznak azokat, akik "képtelenek ránevelni" a csemetéjüket az önálló alvásra.

Az enyém 15 hós múlt, és még mindig cicin alszik csak el (és éjjel is vissza).

Nekem már hiányozna, ha nem bújhatnánk össze minden este, de van aki ezt el sem tudja képzelni, egy tortúrának éli meg az altatást.

Bízom benne, hogy nem kell majd erőszakkal leszoktatnom erről, hanem lassan elhagyja. Nekem meg az időmből kitelik, bár kétségtelenül nehezebb így mintha leraknám és elaludna magától. Sok sírás árán biztos meg lehetne mindent oldani, de nekem ehhez nincs szívem, és az elveimmel is ütközik.

Szóval mindenki úgy csinálja szerintem, ahogy neki a legjobb, legkönnyebb, nem gondolnám, hogy egyik rosszabb a másiknál.

Az ölben altatással, gondolom, az a baj, hogy egy tízkilós gyerekkel elég megterhelő fél órát sétálgatni, amíg elalszik. De ezek olyan dolgok, amik rendszerint változnak, nagyon sok baba alszik el ringatva, nagyobb gyerekekre viszont már nem jellemző ez, úgyhogy teljesen felesleges ezen előre stresszelni.

A nagyobbik gyerekem babaként csak cicin tudott elaludni, én is izgultam, hogy mi lesz, ha örökre így marad, de egy éves kora táján nagyon könnyen le tudtam szoktatni róla. Most lesz 3, mellé fekszem, úgy alszik. Most a kicsi alszik cicin, éppen azon parázom, mi lesz, ha már ő sem fog szopizni, hogyan fogok egyszerre altatni kettőt, de eddig még minden ilyen helyzetünk megoldódott, úgyhogy valószínűleg ez is menni fog a maga útján.