Szerintetek melyik a "normális"?

Szerintem ezek a "menekülős" anyukák teljesen mások, mint akik havonta/két havonta elmennek valahová egy estére/pár napra. Mint írtam korábban ezt én is megteszem. Ennek ellenére élvezem az anyaságot, 3,5 éves koráig otthon "ültem" pedig már 2 éves kora óta nyúzott a főnököm hogy menjek már, nagymama is tudott volna rá vigyázni a kislányunkra, bölcsibe sem kellett volna adni. Ennek ellenére én imádtam ezt a korszakot, nem akartam hogy vége legyen, ameddig lehetett húztam. (második gyerek sajnos nem lesz, a lányunkat is 4. lombik próbálkozás, gyerek mellett én már nem bírnám még egyszer végig csinálni). Szóval ezek a néha "lepasszoló" anyukák szerintem nem a siránkozósok :) Ők inkább azok akik azt hiszik, hogy velük kezdődött a gyereknevelés, senki nem tud náluk többet, még az apának sem hagyják hogy beleszóljon (vagy az apát tényleg nem nagyon érdekli hogy játsszon a gyerekkel, és ezt az anya kompenzálni akarja) Én azt látom ők vannak idegileg kikészülve, panaszkodnak hogy mennének, de ha lehetőség van rá visszakoznak, hogy jaj szegény Pistike biztos még levegőt sem tud venni ha nem állok mellette 24 órában.

Szerintem nem normális,hogy nem mész sehova,nem írom le mikor mentem el,mert megint letámadnak,először "buliba" akkor mentem mikor 4 hónapos volta fiam,előtte kávézni,sétálni,párommal kettesben vagy egy-két baráttal babánk lefektetése után egyet beszélgetni,sörözni.Mindenki úgy csinálja ahogy akarja,de azért legyen életed,nem arról van szó,miután megszületik azonnal bulizzon az ember,de a kikapcsolódás és 4-5 hónapos korától,mozi,színház,koncert,buli simán belefér,és számomra nem az a buli ha drogozom,cigizem,vagy részegen fetrengek.Nyugodtan hagyd ott a nagyzsülőkre,ha ők is szeretnék.

Nézd szerintem teljesen jól csinálod. Annyit vagy távol tőle, amennyit igényed van. Valóban nem kell átesni a ló másik oldalára sem, én mindig másra hagyni a gyereket. Ha gyereket vállalsz van amiről le kell mondanod, de ez valójában nem lemondás, mert így érzed jól magad. Ugyanakkor az addig életedet sem adhatod fel teljesen, nem mondhatsz le mindenről, mert ez teljesen felesleges. Szerintem meg kell találni az aranyközéputat. Ez mindenkinek más és más. A lényeg, hogy nem kell szélsőségekbe esni. Egy pár hetes gyereket nem kell otthagyni kétnaponta a nagyszülőkre, de egy 10 évessel meg nem kell napi 24 órában együtt lenni, vele aludni, levegőt sem venni nélküle. Az hogy e között kinek mi esik jó, heti egy kettesben töltött vacsora, vagy kéthavonta elmenni egy délután sütizni barátnőkkel az mindenkinél más lehet :)