Mi a kölönbség a "kötődve" nevelt és az elkényeztetett gyermek között?

Nekem egyik lányom sem aludt velünk, és magamra is csak akkor kötöttem, ha már ordított a babakocsiban, de sírni nem hagytam öket.(most már hagyom 2 évesen, mert ez hiszti, de problámom kezelni)

Szóval a kötödö nevelés az amikor ott vagy neki mindig, de hagyodd maga útján menni. Pl ha felakar jönni felveszed, ha leakar mászni leteszed.

Az enyémek egészséges gyerekek, és kiegyensúlyozott a családunk, így elég hamar lejöttek rólam. Stabilak és önállóak, tudnak hisztizni és nevetni is. ès ami nekem fontost hogy nyitottak.

A kötődő nevelés nem ilyen szigorú keretek között mozog csak.Az hogy hordoztam,az kényelmes volt mondjuk tömegközlekedésnél,mégse akarta örökké cipeltetni magát a kisfiam.

Viszont az én elveimmel ellenkezik a köztünk alvás..én szanaszét dobálom magam alvás közben,igy nem éreztem volna ott őt biztonságban...szoval nem kell arra gondolni hogy aki hordoz,az le se teszi a gyerekét,és évekig köztük alszik,és minden szavára egyből ugrunk...

Én nem érzem a különbséget! Nálunk pl. 7 hetes korától külön alszik, de ha netán éjjel felsír és nem nyugszik meg, akkor átvisszük közénk. De alapból nem alszik velünk! Sírni nem hagyom, de mivel 14 hónapos és bizony van,hogy már akaratos, megkülönböztetem és ilyenkor nem veszem fel egyből.

Tehát attól még,hogy nem alszik velünk, nem hordoztam, nem gondolom,hogy nem kötődve nevelném!

Én azt gondolom, hogy nem feltétlenül a kötődve nevelés miatt hordozza valaki a pici babáját egész nap, meg alszik vele, stb., hanem mert pl. hasfájós, vagy valamiért sokat sír, és így tudja megoldani, ahelyett, hogy sírni hagyná.

Szerintem akinek "jó" babája volt, és nem kellett hordoznia, vagy sokat cipelnie, elvolt és békésen nézelődött magában annak nagy szerencséje volt, és nem tudja elképzelni, hogy milyen lehet tehetetlenül nézni egy ordító csecsemőt. Szóval nem minden esetben a kényeztetés a cél, hanem a szimpla túlélés, és az ösztön, hogy valahogyan segítsen a gyerekén, és ez van, hogy csak így működik.

A kötődő nevelés azt jelenti, hogy a gyerek valós igényeit tartjuk szem előtt, az elkényeztetés pedig azt, hogy a nem jogos kívánságait is ugrásra készen lessük. Elismerem, hogy nagyon nehéz meghúzni a határvonalat, és kötődően nevelő szülők hajlamosabbak lehetnek az elkényeztetésre, de ettől még a kettő nem ugyanaz.

A kötődő nevelésnek nem szükséges kelléke, legfeljebb segítője a hordozókendő, az együtt alvás vagy a hosszú szoptatás. Lehet kiságyban, babakocsiban, tápszerrel is válaszkészen nevelni.

Amikor az első babám született, még nem nagyon hallottam például a hordozókendőről, mégsem volt el magában kétéves koráig egy percet sem. A kicsit 2 hetes kora óta hordoztam, az első hónapokban szinte egész nap rajtam volt, most 10 hónapos, és órákig elmatat magában, néha már azon aggódom, hogy mennyire nem igényli a társaságomat.

Az együtt alvásról: csak a szűk ismeretségi körömben két olyan család is van, akik szigorúan ragaszkodtak ahhoz, hogy a gyerek egyedül a saját kiságyában aludjon el, és ott is aludja végig az éjszakát. 2-3 éves koruk között azonban ezek a gyerekek mégis kiharcolták maguknak, hogy az egyik szülőjük beköltözzön hozzájuk, úgy féltek. Ezzel nem azt szeretném mondani, hogy a külön szobában mindenképp fél a gyerek, hanem azt, hogy az előzetes "szoktatás" semmire sem garancia.

Határok természetesen kellenek. Ha több gyereked van, akkor tudod, hogy nem lehet egész nap őket szórakoztatni, mert akkor összecsapnak a hullámok a fejed felett. Én például büszke vagyok arra, hogy a közel 3 éves nagyfiam és az említett kicsi mellett normálisan el tudom látni a háztartást, nem járunk koszban, van meleg étel, pedig a nagy már délután sem alszik. Közben a barátnőm panaszkodik, hogy a szintén 3-hoz közelítő kislánya mellett semmit nem lehet csinálni, mert ha mesét néz, közben is folyamatosan nyaggatja. Na ez már nem kötődő nevelés.

Egyébként én például hordozókendőztem, együtt alszunk, nem hagytam egyiket sem sírni, de a nagyot "csak" 1 évig szoptattam, és ahogy most elnézem, a kicsi sem lesz sokkal tovább. Más sokkal tovább szoptat, de pl. soha nem venné maguk közé a gyereket. A kötődő nevelésből is mindenki az teszi magáévá, ami neki szimpatikus.

Húúú, nagyon nem vagy tisztában azokkal a dolgokkal, amiket leírsz. Az első válaszoló (a további hozzászólásában) teljesen leírta, mit takar ez a fogalom és miért ezt ajánlják jelenleg:

-magunkra kötés: 9 hónapig az anya mozgását követve, a szívdobbanását és minden belső hangját hallva és körül ölelve élt, és 1x csak ennek hirtelen vége szakad: neki ez egy óriási sokk: ezért hordozunk, mert ugyan azokat a hatásokat kapja az anyaméhen kívül és érzi az anyai illatot

-a magunk közé venni ugyan ez: miért várjuk el egy pár hónapos babától, hogy egyedül aludjon, majd ha megérett az idegrendszere, kialakul az igénye erre, addig pedig ott vagyunk neki a már leírtak miatt: bízzon felnőttkorában és ne legyenek a társas kapcsolataiban problémái, sokaknak, akik nem tanultak pszichológiát, ezek megfoghatatlan összefüggések, de meg kell nézni a jelenlegi társadalmat és a 10-20-30 évvel ezelőtti nevelési elveket és azokat a társadalmakat, ahol hordozzák a babákat, igény szerint szoptatják. Ezek nem kisgyermekkorban lesznek számára jelentőségteljes dolgok, hanem felnőtt korban.