Milyen testvér nélkül élni?

Az, hogy valaki egyedül érzi magát, az inkább személyiség függő, szerintem. Ismerek olyat, akinek van hasonló korú testvére, mégis magányos.

Én is egyke vagyok, gyerekkoromban nagyon szerettem volna testvért, most, hogy már családom van, nem érzem a hiányát.

Szia!

Én is egyke vagyok. Nem tudom milyen testvérrel élni, de gondolom hogy sokkal jobb mint egyedül! 32 éves vagyok. Van egy lányom (remélem pár év és lesz tesója), és a párom. Ha édesanyám meghal, akkor "csak" ők maradnak nekem. A szüleim mindketten nagy családból származnak. Nagyon jó volt ünnepekkor, és családi összejöveteleken a sok nagynénivel, nagybácsival unokatesóval együtt lenni. Most is jó látnom, hogy anyukám és a testvérei mennyire szeretik egymást. Most öreg fejjel is kisegítik egymást mind a lelki, mind egyéb gondjaikból. Mindíg számíthatnak egymásra. Nekem ez nem adatott meg, én mindíg csak magamra számíthatok az életben. Igyekszem, hogy a lányomnak legalább egy testvére legyen!

Szia, ez egy elég összetett dolog ám. Nekem volt két testvérem, de öltük egymást, mert nekem kellett a hugomat pelenkázni, etetni, bölcsibe vinni 9 évesen nem ismerte a doki anyámat, csak engem, mert én láttam el. Szóval nem tudom, ha sírtunk, mondjuk együtt sírtunk.

21 évesen szültem a nagy fiamat és nem tudtam volna megosztani a szeretetemet egy második gyermekkel. A fiam olyan egyéniség nem is viselte volna a testvért, abszolút. Egyke volt mostanáig. Most 15 éves és most egy éves az öccse, valahogy azt érzem, teljesen jó így. Mint szülő azt gondolom, és érzem, nem tudtam volna két kisgyerekkel annyit foglalkozni, mint így.

Mivel nem ez a szokásos felállás, sokan vitatkoznának velem, de mivel nem vagyunk egymás helyében, mindenkinek magának kell megítélnie, mi a helyes és a jó. Nem alapozhatunk arra, hogy jaj legyen testvére, hiszen nem ugyanakkora előny és hátrány is lehet egy tesó. Körül kell nézni a világban, ritka a jó testvéri viszony.