Miért találkozok egyre több anyukával, aki bár nagyon jó anyuci, de szinte alig ismeri a gyere reakcióit dolgokra, (hasfájás, nyűgösség, betegség) és nem tudja a megoldást?!

"újkeletű anyukák"

Már ne is haragudj...de tisztában vagy vele, hogy ez mit jelent?

:-D

Hát nem tudom, azért első gyereknél barom nehéz, még ha figyelsz is a gyerekre!

Az én fiam pl. 14 hónapos. Még mindig nem mondanám,hogy átalussza az éjszakát, van,hogy felsír éjjel. Én elfogadtam,hogy ez van kész, rosszul alszik a gyerek, majd kinövi. Egy orvos ismerős mondta,hogy kicsit vékonynak is látja, lehet,hogy tápanyagfelszívódási zavara van, ami lehet liszt, tej stb. érzékenységtől és lehet,hogy fáj a hasa, azért sír fel.

Könyörgöm nekem ezt honnan a francból kellene tudnom, amikor szerencsére életemben nem találkoztam ilyesmivel, ráadásul nem is minden tünet passzol a fiamra. Sőt még a háziorvosnak sem tűnt fel eddig,hogy vékony a gyerek!

Szóval akárhogy is próbálok rá figyelni, ilyen előfordul!

1-es válaszoló vagyok. Komolyan nem értelek, de nem is akarlak, mert nem értem, mit akarsz tulajdonképpen a kérdéseddel. Átfutottam a többi választ, nem ragadnék ki egyet sem, de ezek jutottak eszembe: mindenkinél máskor alakul ki az anyai ösztön: van, akinél a szülés után, van akinél hetek alatt fokozatosan. Ettől nem rosszabb anya az utóbbi sem.

Én sem anyukámat hívom, ha kérdésem van, ennek pusztán annyi az oka (pedig nagyon jó a kapcsolatunk), hogy amikor még én kicsi voltam más elvek voltak pl: szoptatás, hozzátáplálás, alvás, sírás területén. Sokkal több kutatás és információ áll ma az anyukák rendelkezésére, mindenki maga döntse el, utána néz-e ezeknek és neki melyik a szimpatikus, követ-e valamilyen elvet, kombinálja-e azokat vagy hallgat az ösztöneire. De kérdezem, mint első babás anyuka, ha nem vagyok biztos abban, hogy bizonyos dolgok normálisnak tekinthetőek-e, a gyerekem sajátossága, tulajdonsága vagy esetleg kóros, nem vagyok biztos abban, hogy csak az ösztöneimre kell hallgatnom: ott a védőnő, gyerekorvos, akiknek ez a szakmájuk és tapasztalattal rendelkeznek. Nekem korábban semmilyen kapcsolatom nem volt csecsemőkkel, sem pici gyerekekkel, nem is érdekelt a téma, addig amíg el nem döntöttük, gyereket szeretnénk, ezek a dolgok kimaradtak az életemből,amit nem bánok, de nekem ne mondja senki azt, hogy minden nőnek az első gyerekénél minden nyikkanásra tudnia kellene azonnal, hogy mi a baja, komolyan, ezt elhiszi valaki??????

Héhé, nyugi, senki nem mondta, hogy egy elso gyerekes anyukanak minden nyikkanasra tokéletesen kell reagalni, nyilvan nem. Természetes, hogy vannak megvalaszolatlan kérdések, a masodiknal is elofordul és igen, ilyenkor meg lehet kérdezni anyukat, aki ugyan lehet, hogy egy mas korban nevelt gyereket, viszont (az én esetemben legalabbis) szuper meglatasai vannak, és annyit azért nem valtozott a gyereknevelés sem, hogy ne ot hivjam eloszor. De persze meg lehet kérdezni az orvost, a védonot, stb, tokéletesen igazad van. Mi csak azt probaljuk mondani, hogy van, aki ekozben elfelejti hasznalni a sajat jozan eszét. Ennyi. Vegyuk megint a belga csaj esetét, ha mar egyszer elmeséltem: ha te vagy a helyében, és ismerosod elmeséli neked, hogy bizony igenis lehet a szoptatott gyermek éhes, mert vele is elofordult mar, hogy 2. ho kornyékén el kezdett apadni a tej, akkor benned nem éled gyanu, hogy esetleg ki kéne kérned egy masik orvos véleményét, vagy egy szoptatasi tanacsadoét, mielott nekiallsz gyogyszerekkel tomni a 2 honapos babadat?

Es igen, remek dolog a pszichologia, meg ha valaki elolvas tucatnyi konyvet a gyereknevelésrol, én is megtettem annak idején, de ha a gyerek sirni kezd, érdemes megnézni, nincs-e melege, mielott valami borzalmas lelki traumarol kezdunk képzelegni.