Rossz anya vagyok attól, ha fél év után szeretnék visszamenni dolgozni, és az apával hagynám a babát itthon?

Van egy ismerősöm, ő is így indult, mint te. 6 hónapos korban megy vissza dolgozni... A kicsi 6 hónapos, az anyuka kitolta a határidőt egy évre. Majd, ha egy éves lesz... :)

Kíváncsi leszek, mi lesz, ha a gyerek betölti az egy évet!

Én is azt hittem hogy nem tudok majd mit kezdeni vele, soha nem voltam oda a gyerekekért, azt se tudtam melyik végét kell megfogni egy gyereknek, soha nem éreztem a kísértést mások gyerekeinél hogy ölbe vegyem, puszilgassam őket.. Számomra undorító volt hogy folyik a nyáluk, sosem találtam aranyosnak amikor valaki úgy fényképezett le gyereket hogy tiszta kaja az arca, és a kollégáim családi leporellóig egyenesen rühelltem tiszteletből végignézni.

Aztán terhes lettem, és én sem beszéltem a pocakomhoz, de amikor megszületett, hirtelen megváltoztak a dolgok, és az én gyerekem igenis aranyos akkor is ha nyálas, meg akkor is ha a háta közepéig szaros... (és nem, ez nem afféle költői túlzás). És amíg terhes voltam, én is úgy gondoltam hogy majd hamar vissza akarok menni dolgozni, mert én is olyan szakmában vagyok ami folyamatosan változik, és ha kiesek több évre akkor nagyon nehéz lesz elhelyezkedni, most mégis úgy gondolom hogy legalább 2 éves koráig vele maradok majd.

De ha te nem így fogod gondolni, akkor sem vagy rossz anya, hiszen jó kezekben hagyod a babát, pláne ha a párod valóban ennyire szeretni fogja majd és nem lesz a gondoskodásnak olyan területe ami számára kellemetlen lesz.

Nem vagy rossz anyag. Viszont itt szerintem szét fognak szedni.

Én is vissza szeretnék menni dolgozni fél év múlva, ezt már akkor tudtam, amikor megtudtam, hogy terhes vagyok. :)

És azóta sem változott.

Én is szeretem a munkámat, és sokáig vártam erre a lehetőségre. A párom mondjuk nem tapsikol, de most már emésztgeti a dolgot, ő azt mondta, hogy legalább 1 évet legyek itthon. Mondjuk én 6 hete vagyok itthon, de én a bezártságtól már rosszul vagyok, hiányzik a munkám, de úgy döntöttem, hogy fél év előtt nem mennék vissza, koraszülött lett egy kicsit, szeretnék rá nagyon figyelni.

( a súlya megvolt, de 36. hétre született).

Mondjuk én nem is pihentem, 8. hónapra szültem, munkahelyről mentem szülni.

Bocs! :DD

jav: anyag helyett, anya..:DD

13-as:

a párom élete végéig maradna ha tehetné egy csecsemővel.

a munkamániás én vagyok. :)

13-as:

hidd el fogsz tudni mit kezdeni a babáddal.

ha én most tudok, akkor Te is. de tény ami tény, hogy engem más dolgok is érdekelnek, és remélem, hogy ez így is marad attól függetlenül, hogy most a baba az első.

nálunk viszont még nem dőlt el, hogy ki lesz a bébiszitter.

még keresek. idegenre nem szeretném bízni.

havi 20 napban mennél vissza dolgozni? mert az kezdetben elég sok, és az sem mindegy, hogy hány órát lennél távol.

de ha jól veszem ki a szavaidból, akkor inkább az apa miatt szültél, nem?

a 9-es hozzászóláshoz:

nagyon igaz, én nem hittem el, legyintettem.

a terv megvan, de ki tudja, hogy mi lesz fél év múlva.

nálunk még csak most zajlanak a kötelező 6 hetes vizsgálatok, nem lehet tudni, hogy mit hoz a jövő. próbálok optimista lenni,de már most aggódom, és már most látom, hogy nem lesz egyszerű, nagyon oda kell figyelni, "résen kell lenni".

pl. egy elejtett megjegyzés miatt kértem most beutalót valahová. talán nincs jelentősége, de megütötte a fülem.

ki tudja, talán később lesz jelentősége, hogy elviszem a vizsgálatra. ezzel csak azt akarom mondani, hogy fél év alatt sok minden történik, főleg úgy, hogy még nem is szültél.

nálam hirtelen indult be a szülés, nem számítottam rá egyáltalán. ne adj' Isten akkor is történhetett volna baj, de így nem volt időm izgulni. komplikációmentes terhességem volt, végig pörögtem, viszont a végén már pihenésre intett mindenki. nem pihentem, korábban szültem.

a lényeg, hogy tervezz, de legyél rugalmas.

(mondjuk mindenáron én sem fogok fél év után visszamenni, csak akkor, ha találok megfelelő bébiszityót, és ha minden rendben van a babával.)

-a másik munkamániás. :))