Nem szenvedtek amiatt hogy a baba lekoti minden szabadidotoket es mar nem csinaltok szabadon azt ami jol esik? Vagy ez depresszio akar lenni?

Szia!

Ez az érzés nekem kb. folyamatosan tartott vagy 3 hónapig. Most kezd már jobb lenni, mert alakul valamiféle napirend , úgyhogy ha a baba alszik, tudok mellette mást csinálni , vagy ha ébren van akkor se kell félteni. Jól megetetem, aztán elgügyörészik ,meg most van abban a korszakban , hogy "felfedezte" az ujjait, jól eljátszik velük :) ezt a z időszakot a fogzásig nagyon megbecsülöm :) Jobb lesz idővel, hidd el!!!!

tudnák mesélni a külön programokról....de mint minden ez is elmúlik,vagy legalább is kezd jobb lenni.már 10hónapos a fiam,és kicsit könnyebb ráhagynom valakire,mert már nem szopik,szinte mindenkivel jól el van.csakhogy olyan nehéz összeegyeztetni azt hogy akkor fogadjon a fodrász,mikor ráér az illető vigyázni a fiamra....

és nagyon zavart sokáig az is,hogy mindent nekem kellett csinálni,más meg élte a világát.de mondom,sokkal jobb,mint a kezdetekkor.és ezért is dilemmázom a tesóka miatt.ezerre rajta vagyunk,de pont most kösse le magam megint,mikor már kezd jó lenni....

na de ez más tészta.annál jobban vágyom rá,mintsem,hogy lemondjak róla,és különben is 2.babával már kicsit okosabb az ember lánya :-)

Szia!nekem hónapokig tartott, míg felfogtam, hogy soha nem lesz már semmi oylan, mint azelőtt, egyszerűen nem tudtam elfogadni, hogy töredékét tudom elvégezni otthon, mint azelőtt.Sajna nekem is ezzel telt el az első pár hónap,a mai eszemmel már inkább a babázásra koncentrálnék, mert majdnem elment a tejem emiatt.

Végül is az a rossz, hogy szinte a te életed fordul fel fenekestől(kiesel a munkából, ami eddig a fél életedet jelentette, nem tudsz elmenni nyugodtan vásárolni, nézelődni, csavarogni, nincs erőd szinte semmihez, mégis csinálni kell, az éjszakázás satöbbi)A férfiaknak meg csak annyi az újdonság, hogy ha hazajönnek 5-6-7 órakkor este, ha van lelkiismeretük, nem a tv-hez ülnek, hanem félórácskát babáznak, esetleg fürdetnek.De mégsem nekik zsong a fejük attól, hogy mit eszünk holnap, hol van a legolcsóbb pelus, alszom -e 2-3 óránál többet egyhuzamban, na és hogy nézek ki, meg sose fogok lefogyni az életben.

Szóval látod, nem vagy egyedül(mondjuk, ha nem lennének anyagi gondjaink még mindemellett, biztos kicsit könnyebb lenne)Valahogy azt kell felfogni, ha gyermekünk van, hogy most már ez az életünk, és Ő szorosan hozzá tartozik ehhez

Szia!

Azt hittem, hogy csak én vagyok ilyen helyzetben...

Nálam jelenleg is tart ez a "bezártság" érzés, és sajnos egyre rosszabb lesz az idő múlásával.

Amíg pici volt, és napközben többször aludt a kisfiam, addig tök jól be tudtam osztani az időmet, tudtam rendesen pihenni is, és volt időm legalább arra, hogy nappal mossak hajat...

Most 17.5 hónapos, és már csak napi 1szer alszik másfél órát, természetesen ebéd előtt, tovább nem bírja... Utána meg este 7ig talpon van. Ezalatt a msáfél óra alatt főzök, mosok, és ha van még időm, akkor leülök picit a számítógép elé. Van, amikor pont ledőlnék pihenni, és akkor ébred fel.

Néha, ha olyan állapotban vagyok, akkor alig várom, hogy már felébredjen, és mehessünk játszani le az udvarunkra. Néha meg kivagyok borulva, hogy miért nem alszik még egy kicsit, hogy több szabadidőm legyen...

Egy házban élünk a szüleimmel, de sosem ajánlja fel anyu, hogy vigyáz egy picit a gyerekre, hogy én meg elvégezhessem a dolgom, vagy pihenjek.

Ja, és közben holnap lépek a 29.hétbe a kistesóval...

Imádom, szeretem a kisfiamat, de néha jó lenne egy kicsit egyedül lenni, és feltöltődni...