Válaszoltnátok nekem őszintén? Te "magadnál" voltál amikor természetes úton szültél?

en tulajdonkepp mindenre emlekszem, meg nem voltam osszevarva es kozoltem a ferjemmel, hogy ha ez csak ennyi volt, johet a masodik. 11korul lettek fajasok, 3 percesek azonnal, es delutan 3kor szuletett meg. Pokolian fajt, de tudtam mi var ram, mit kell tennem, hogy jobb legyen. A harmadik fajas alatt nyomtam ki. Es a doki telenyomott a varrashoz fajdalomcsillapitoval, semmit nem ereztem belole. En jartam szulesfelkeszitore, amit mindenkinek nagyon ajanlok, szerintem en az nelkul meg se tudtam volna szulni, nemhogy meg ilyen jo elmenyeim legyenek. Es bar mar egyet szultem, de a masodik elott is el fogok menni, mert fel kell eleveniteni a tudast, ott mar nem tudsz gondolkozni azon, hogy vajon mit is kell tenni, ott mar automatikusnak kell lennie.

Kedves kérdezo, egyáltalan nem veled van a baj, bazi nagy munka, es nemhiaba talalta ki igy a termeszet, hogy keves mindenre emlekszik az ember, kulonben keves gyereknek lenne testvere

Én magamnál voltam végig, és vigyorogtam mint a vadalma, mikor a kezembe adták a kisfiam. A képeken úgy nézek ki, mintha nem is szülés után készültek volna, belül viszont úgy éreztem magam, mint akit ledaráltak. Viszont érdekes, hogy másnap olyan voltam kívülről is mint ahogy éreztem magam. Hat karika a szemem alatt, folyamatosan ájuldoztam, és minden fájt...

De azért szép pillanatok voltak! :)

Jót mosolyogtam mikor olvastam :) Én is így voltam. Vagyis majdnem. :)

Nekem nagyon gyorsan lezajlott (első baba). Éjjel 11-től fájások, hajnali 3-kor kórház, 4-kor szülőszoba, 6:09 perckor meglett. Azt hiszem ez gyorsnak számít :)

Emlékszem mindenre, az NST-re, hogy mindig lejebb rakták... a fájásokra, arra ahogyan szorítottam a férjem kezét stb. Onnantól esett ki,mikor burkot repesztettek, megindultak a toló fájások és sztem kb. fél,- 3/4 óra alatt kint volt, de a szemem csukva, csak hallgattam a dokim: "nagyon jó lesz, szépen jön kifele, most 3x3-at nyomunk... még nyom, ne hagyja el magát...." :)

Mikor rámrakták a Fiam csak fogtam, de Én sem mosolyogtam. Fáradt voltam, remegett a lábam. Mikor összestoppoltak és nyugtáztam h túléltem akkor megnyugodtam. Addigra behozta a férjem a Fiamat, na onnantól puszilgattam össze-vissza :)

3.880gr, és 52 cm-er BOLDOGSÁG :)

annyi vért vesztettem hogy amikor rámrakták a babát, csak annak örültem hogy végre kijött és vége ennek az iszonyatos szenvedésnek. Szóval nem volt első látásra szerelem. Szégyellem, de ez van.. hazudni nem fogok :( viszont aznap este már imádtam, akkor már tomboltak a hormonok és magamnál is voltam.

Maga a szülés valamilyen szinten megmaradt az emlékezetemben, nem felejtettem el, de vannak pillanatok amikor biztos hogy nem voltam magamnál mert szülés után bizonygattam mindenkinek hogy nem sírtam, aztán a párom közölte (ott volt velem) hogy dehogynem. Hát én ebből semmire sem emlékszem... Arra viszont igen hogy milyenek voltak a fájások, és arra is hogy két fájás közt úgy bekómáztam hogy még tán aludtam is... :)