Más is pánikba esik ha beteg a gyereke? Én nem tudom, hogy ez normális e vagy sem, de én teljesen bepánikolok már csak attól, hogy ha belázasodik a gyerek, mindenben még a legártatlanabb dologban is a legrosszabbat látom.

Talán én egy kicsit a másik véglet vagyok :) hihetetlen hideg fejjel tudok cselekedni, mintha stresszhelyzetre jobban kiéleződnék.. minden eszembe jut, praktikák stb. (általában be is válnak) Nem parázok semmitől, azon vagyok minden idegszálammal, hogy rajta segítsek, a férjem persze már kész van teljesen idegileg, hogy a kicsi beteg. DE amint meggyógyult és rendben van és összeomlok mint a kártyavár, hogy mi lehetett volna ha...... és utána egy két napig jönnek a kis pánik akármik, hogy de biztos meggyógyult? de biztos jól csináltam? de biztos......

szóval nem vagyok százas én sem :)

Mikor először volt beteg a lányom, akkor nagyon izgultam. Nálam úgy jön ki, hogy rögtön megindul a bélműködésem.....értitek. És hát azokon a napokon nem kell hashajtó, és -2-3 kg legalább (persze visszajön ugyanennyi idő alatt utána :-( )Aztán már vele rutinosabb voltam, megszülettek az ikrek. Akkor meg akkor volt dili, mikor mindhárom egyszerre volt beteg, és még most is azonnal mellékhelyiség látogatás van, amint valamelyik lázas, hány, stb. Mióta a lányom 2,5 évesen kórházban volt hányós-hasmenéssel, 5nap 5 infúzió, és nem lehettem vele sokat, mert itt voltak a 7 hós ikrek, akik szopiztak, és igazából majdnem csak velem voltak el sírás nélkül, na az gáz volt...én inkább azóta attól tartok, hogy szóval csak hogy itthon lehessen átvészelni a dolgokat...ne kelljen befeküdni.

Azóta már voltam egy napot az egyik fiúval megfigyelésen befulladás miatt, kész vagyok.

A lányom már többször megcsináltam, hogy úgy hányta ki a (bocs) taknyot, egyszerűen nem tudja kifújni az orrát, pedig 4 éves múlt és tanítom, de hát ez van. Arra ébredtem egyszer, hogy térdel reggel 6kor a bili fölött, és öklendezik....hát...