Minden "eltervezett" szabályt, módszert betartottatok a babánál?

Ahogy a mondás is tartja:

"Gyerekvállalás előtt volt 6 teóriám erről, most van 6 gyerekem és egy teóriám sincs."

Persze voltak dolgok, amiket elképzeltem, de hát nem minden vált be.

Gondoltam, soha nem hagyom sírni. Aztán amikor 7 hónapon keresztül napi 10 órákat sírt, sajnos volt olyan alkalom, hogy sírni kellett hagynom, mert konkrétan pisilni sem tudtam volna elmenni. Nem beszélve arról, hogy terhesen elhatároztam, hogy nyugodt babám lesz. De nem lett az...

Gondoltam, sokat fogunk babakocsival sétálni a friss levegőn, de minden áldott alkalmat végigbőgött a babakocsiban. Így hordoztam. Amit viszont el sem tudtam volna előtte képzelni.

Gondoltam, maga vagyok a türelem mintaképe, aki soha nem borul ki. Aztán végigbőgtem jó pár napot és hónapot a lányommal.

Gondoltam, maga leszek a megtestesült anya, de egyben szexkirálynő is az ágyban. Hát persze...már ha egyáltalán képes voltam estére mozogni a fáradságtól...

Na igen...voltak elképzeléseim, de a gyerekvállalásra teljesen nem lehet felkészülni. Nem lehet tudni milyen lesz a babád, és te magad miként reagálsz a nehezebb helyzetekre.

Nekem leginkább lelkileg kellett küzdenem. Az etetésekben, altatásokban nem voltak olyan elképzeléseim, amik vaskalaposak lettek volna. Ebben rugalmas voltam, és bár ragaszkodtam a napi rutinhoz, de nem kötöttem fel magam, ha el-el térünk tőle.

A gyerek egy külön sztori. Maga írja az életet, mi csak próbálunk útvonala adni. S ugye ez hozhat meglepetéseket. :)

Amúgy minden szép és jó, sokkal több jót tudok mondani, mint rosszat, csak te most nem arról kérdeztél. :)

A gyerekszülés előtt elveim voltak,most gyerekem van.

Amennyire készültem arra,hogy hogy fogom felnevelni,milyen elvek alapján,annyira ösztönösen jött az egész.

Még a terhesség alatt sokat gondolkoztam "és ha sír rögtön vegyem fel?" "ha éhes,de még nem telt a három óra etessem meg?" stb. Hidd el,úgy jön minden,hogy észre sem veszed,csak csinálod.

Én az első pár hónapban egy napirendre törekedtem,és próbáltam magam bizonyos szerintem fontos dolgokhoz tartani,sikerült is.De az én előre megtervezett komoly napirendem csak egyfajta felvázolt rendszeresség,mert a baba néha közbeszólt,és én akkor mit csináltam volna?! Lényeg,hogy az nem baj,ha van elképzelésed arról,hogy mit, hogyan,de semmiképp ne legyél görcsös vagy hasonló.Az első pár nap nem lesz könnyű,de hamar belerázódik az ember,és akkor már időd sem lesz azon gondolkodni,hogy "felvegyem-e",mert akkor már éppen üvölt...

Hozzátenném a szakkönyvek tény,hogy jók,de nem kell aszerint beprogramozni magunkat.Sógornőmék sokat vártak a babára,és már annyira vágyott az anyaságra,hogy mire megszületett a kislánya bemagolta a könyveket.Aztán 5 percenként csöngött a telefon,hogy "na,de Eszti(én) most miért nem kel fel,fürdeni kéne?" "most miért éhes,nemrég evett?" Tehát annyira mereven csinálta a dolgokat,hogy totál bestresszelt,és nem akarta elfogadni,hogy a babája nem a könyv szerint működik.

1 éves kislány anyukája

Még terhesen elterveztem, hogy addig fogom szoptatni a kisfiamat ameddig van tejem. Ehhez képest 11 hónaposan köszönte szépen és soha többet nem fogadta el a mellemet.

Elterveztem az egész szülést, utánanéztem minden alternatív lehetőségnek, szülési pozícióknak, készítettem nyugtató zenéket cd-n stb. Ehhez képest sürgősségi császárral bújt ki a kisfiam.

Elterveztem, hogy születésétől mellettem lesz baba-mama szobában. Ehhez képest 1 naposan elvitték a város másik végében található újszülött intenzívre 40 fokos lázzal és légzésleállással mert elkapott egy fertőzést a szülészeten mert a csecsemős nővérkék nem szeretnek kezet mosni...

Elterveztem, hogy majd ha kedvünk lesz vagy beteg lesz akkor majd velem vagy köztünk fog aludni. Ehhez képest a 17 hónap alatt 1x sem volt hajlandó a kiságyán kívül aludni éjszaka.

Elterveztem, hogy ha átalussza az éjszakákat onnantól én is majd jól kialszom magam. Ehhez képest 2 hónapos korától átalussza az éjszakát, most 17 hónapos de én még 1 éjszakát sem aludtam végig mert 4x-5x kelek és megyek át a szobájába, hogy betakarjam mert a hálózsákot nem viseli el.

Elterveztem vagyis elképzeltem, hogy barnahajú barna szemű kisfiam lesz (akár az apja és az anyja). Ehhez képest szőke kék szemű kisfiam van. :)

Elterveztem, hogy majd nagyon következetes anyuka leszek aki jól kitalálok szabályok szerint fogja nevelni a gyerekét. Ehhez képest egy mosollyal levesz a lábamról és mindent megadok neki ami csak kér. :)

Úristen, dehogy :) én inkább úgy voltam vele amíg nem volt gyerekem, hogy márpedig nálunk fegyelem lesz, és igenis első perctől kezdve ránevelem hogy átaludja az éjszakát és a saját ágyában aludjon el, cumizni soha nem fog mert az milyen gáz, stb.

Na hát hagyne mondjam hogy fegyelem nincs, az éjszakát nem alussza még át 3 hónaposan, a saját ágyában elalszik ugyan de ez nem nevelési érdem, egyszerűen csak nála ez működik és kész, és játszócumija is van...

és nem gondolom azt hogy kudarcot vallottam, hanem csak azt hogy hihetetlenül sokat tanultam az elmúlt hónapokban a csecsemőkről és nagyon sokat változott a véleményem. Persze lesz majd fegyelem később, de nem most van itt az ideje, akármennyire is azt hittem még a gyerek előtt hogy ezt nulladik perctől kell kezdeni.