Miért rontottam volna el a babámat?

Aki a szakmában dolgozik, és ilyeneket mond, hát nem tudom hol szerezte a bizonyítványát.

Amúgy a gyerek személyisége olyan mint a hagyma.

Van a belső réteg, amivel megszületett, van egy középső réteg, amit mi alakítunk kb 4-5 éves koráig, és van a legfelső réteg, ami egész életünkben alakul.

De ha a legbelső réteg egy érzékeny, anyához ragaszkodó babát rejt, akkor fel és leszoktatni sem tudod. Ő ilyen.

Lányom amúgy extra sírós volt, hasfájás és reflux miatt. Sokat volt kézben.

Most 2,5 éves elég önálló kiscsaj és köszöni jól van. :)

Egy 5,5 hónapos babára már most azt mondani, hogy elkapattad, és rosszul csináltad...hát...nem szép dolog.

Majd 20 év múlva kiderül mit "tettél" vele, mi lesz belőle. Addig meg ne dobálózzon az ítélkező szavakkal a "barátnőd".

nincs gyereke, ennyi.nem kell ezt túlragozni, Te vagy az anyja, jobban tudod, mit igényel a gyermeked.

Szép, hogy érdekel más véleménye, de a megfelelési kényszer is káros ám...

Ha meg el is rontod, majd tanulsz belőle.

Nekem is azt tanácsolta a védőnőm, hogy hagyjam a kislányomat sírni alvásnál, mikor cirkuszolt. Fogtam és figyeltem a babyőrön keresztül mit csinált. Abba hagyta a kiságynál állást, leült, de még mindig folyt a könnye és hüppögött. Aztán nézte a pocakját közben és olyan magábaroskadó volt. És csak írt és sírt... már nem utánam, hanem egyedül egymagában. Ekkor volt 8 hónapos körüli. Annyira megsajnáltam, hogy egyszerűen az én könnyem is eleredt. Kikaptam az ágyából és magamhoz öleltem és ő megkönnyebbülten felsóhajtott és nevetett... Előtte nem próbálkoztam vele. Legtöbbször velünk aludt, mert nagyon kimerült voltam, hogy óránként kb 10 percem volt amikor nem szoptattam. szóval kiszipolyozta az energiámat, örültem, ha álomba szoptatom magunkat :D Aztán kezdtük el, hogy délutánonként legalább a saját szobájában aludjon. És nagyon nem akart összejönni. Úgy döntöttem velünk marad amíg ő szeretné. A nagynéném az unokaöcsémmel 7 éves koráig aludt együtt amikor is egyik nap azt mondta az uncsim, hogy az iskolában azt mondták, hogy ciki anyával aludni ezért ő mától nem fog. És most 20 éves és egy nagyon intelligens fiú aki nagyon központi ember egy társaságban még is jó tanuló és megoszt mindent a szüleivel.

Pedig 20 évvel ezelőtt... na akkor a nagynéném folyton olyanokat kapott amiket most te. Nagyon nehéz szülése volt, és egyedül az uncsim segítette át a depressziós időszakán, mert elmondása szerint a babáján kívül mindent utált a világon.Ki se tette a lábát sokáig. Szóvval ha lehet egy babát elkényeztetni akkor az unokaöcsém egy elkényeztetett minden lében kanál lenne.

De megmondom az őszintét! Én mérhetetlenül szomorú vagyok, hogy egy gyermekápoló így végzi a munkáját. Mikor megszületett a lányom egyből a saját szobámba kérettem és én napi csak 10 percre adtam oda amíg megfürdették! pedig bármikor ,,lepasszolhattam" volna. De a férjem is bent volt a szobámba(csak reggel 8-tól este 8-ig lehetett így este is fent voltam inkább a babámat őrizni) és felváltva vigyáztunk rá. Rengeteg pletyka ment, hogy a kórházi csecsemősök milyen undorítóan bánnak a babákkal és én úgy éreztem ha bele halok sem merem rájuk bízni egy percig sem.