Most csak hullámvölgyben vagyok, vagy mi bajom lett?

Másfél éves a kislányom, jó gyerek, szokott nyafogni, hisztizni, de ez minden gyerekkel így van, ritkán vannak szélsőséges eseteink, de azokat még tudom tolerálni.

Viszont itthon mintha minden szétesett volna. A lakás mindig romokban, ha elmegyünk sétálni vagy programunk van be se tudok ágyazni... A férjem minden nap hazajön ebédelni (szerencsére, mert este mindig későn ér haza, így legalább látjuk egymást kicsit többet), így 13 órára meg kell főznöm minden nap. Sokszor csak ilyenkor van egy fél órám mikor a gyereket leteszem és várom a férjemet haza. Most is fel kéne porszívózni, de tegnap reggel is porszívóztam, ki vagyok ettől az állandó takarítástól, de muszáj mert minden tiszta szösz meg haj meg morzsa...

Idáig nem törődtem ezzel, energikus voltam, de most olyan nyűg minden. Sokszor a boltig nincs kedvem elmenni, meg kitalálni mit főzzek...

Hetente egyszer tudok 1 órára kimozdulni, olyankor anyukám vigyáz a babára, de ő is dolgozik még, így nem tudom többször megkérni. Apukám is dolgozik, anyósomék meg örülünk ha magukat el tudják látni, rájuk nem tudom bízni a gyereket.

Tudom, hogy van aki sokkal rosszabb helyzetbe van, nem számíthat senkire és mondjuk több gyerkőcöt is nevel, de hogy csináljátok? Nem vagytok nagyon kikészülve? Vagy én is most csak hullámvölgyben vagyok?

(bocsánat, kicsit hosszúra sikeredett, de nem tudtam rövidebben leírni mi bánt.)