Nálunk nem divat, hogy az anyukák, kismamák ismeretlenül is köszönnek egymásnak. Legalábbis nekem még senki nem köszönt, és nem is próbált ismerkedni. Nálatok hogy van ez?

Ne haragudj, de valószínű, hogy azért nem köszön rád senki, mert látják rajtad a zárkózottságot.

Ha sétálunk, sokan -minimum- ránkmosolyognak, mi pedig vissza. A köszönés nem jellemző.

Szia!Mi egy nagyobb községben élünk,itt többnyire ismerjük egymást.Ha sétálni indulunk a kisfiammal,gyakran elbeszélgetek más anyukákkal,de például összejárni nem szoktunk.

A párom édesanyja a közeli városban lakik,ha hozzá indulunk látogatóba,mászkálunk egyet,nézelődünk,de ott azt tapasztaltam,hogy tényleg kevésbé nyitottak az emberek.Jó,érthető is.

Én sem szívesen ismerkednék vadidegenekkel csak amiatt,mert ők is kisbabás anyukák!Természetesen ez nem azt jelenti,hogy elzárkózom egy így létre jövő ismeretség elől.Na igen,és nem szívesen "erőszakolnám" rá magam senkire :-D pedig alapjában véve nagyon szeretek beszélgetni,nyüzsögni.

Szia!

Ránk mindig mosolyognak az utcán ha sétálunk a kisfiammal. :) Általában rám szoktak köszönni a szintén babakocsit toló anyukák.:)

Én olyan helyen vagyok albérletben ahol nagyon sok a kismama.Ha megyek boltba mindig mosolygok rájuk,vagy a babára(elő ismizés:D)pedig nem vagyok terhes,de hát olyan cukik azok a pelenkások,hogy nemtudok nem mosolyogni.Cserébe max egy félrenézést,vagy egy flegma nézést kapok,biztos mert nekem nincs...nagyon ritka,hogy vki visszamosolyog:/

Te a babával mosolyoghatsz sőt meg is kérdezheted,hogy mkor született meg iylenek,akkor talán nyitottabbak lesznek:)