Az egy éves babám rossz alvó, vagy tényleg "kegyetlennek" kell lenni vele?

Nincs olyan, hogy egy gyerek azért rossz alvó, mert ilyennek született! Nem kell éjjel etetni, ha felébred nem kell kivenni az ágyából. Sötétben meg kell kicsit nyugtatni, és kijönni tőle.

Ha sír, akkor hagyni kell sírni.

Néhány nap alatt elalszik majd magától is.

Igaza van a szüleidnek.

Így még két-három évesen is kelhetsz hozzá minden éjjel.

Kegyetlennek egész biztosan nem kell lenni vele. Az én nagyobbik gyerekem is egyévesen élte a mélypontját ebből a szempontból, és ahogy a környezetemben látom, meg itt is olvasom, ebben a korban szokott a legtöbb szülő kiborulni. Nem vagyok pszichológus, nem tudom, mi az oka, de hogy a rossz alvó gyerekek nagyon gyakran ilyenkor válnak egyszerűen elviselhetetlenné, az tény.

De semmiképp ne kínozd, nem direkt csinálja! Ha nem megy a ciciről leszoktatás, akkor ne erőltesd. (Nekünk sikerült, de nem minden gyerek egyforma). Próbálj meg mellé feküdni, akkor talán Te is tudsz majd aludni egy kicsit többet. Ha harap, vedd ki a szájából, aztán add vissza, hidd el, abba fogja hagyni.

Ismétlem, hogy nem vagyok pszichológus, de van egy olyan érzésem, hogy nappal azért olyan kiegyensúlyozott, mert nem stresszeled éjjel.

A szüleidnek meg ne panaszkodj erről, és akkor nem fognak jönni a kéretlen tanácsokkal. Nevelni persze kell a gyereket, de számomra a nevelés nem egyenlő a kínzással.

Kb ugyan ez volt a lányommal. Én vízzel nem próbálkoztam, ringatással és szoptatással altattuk vissza, elég nehezen, minden éjjel legalább 4-5 alkalommal. Akkor változott a helyzet, amikor magunk mellé fektettük, és velünk aludt. Akkor egyre kevesebbszer ébredt fel ,valószínű azelőtt a kiságyba verte be magát azért ébredt olyan sokszor (sokat mocorog álmában), visszaaludni nem tudott magától. Szóval utána egyre kevesebbszer ébredt, másfél évesen átaludta az éjszakát. 2,5 éves koráig aludt velünk utána simán átszokott az új heverőjére.

Most 1 éves a kisöccse, vele még rosszabb e helyzet, kezdetektől velem alszik apjuk meg a lányunkkal. Fiam rengetegszer felébred, szopizással, néha ringatással alszik vissza. Érdekes, mert első elalváskor meg nem igényli a szopit, csak ha már felébredt. Lefekvéskor így a férjem el tudja altatni simán csak melléfekszik. Egyébként azt hittem nem lehet megszokni, de kb fél év alatt úgy megszoktam hogy már fel sem tűnik így másodikra a sok ébredés. Bízom benne hogy a fiammal is javulni fog a helyzet 1,5-2 éves korára.

Semmilyen "kegyetlen" módszert nem próbáltunk ki, különösen a sírni hagyást, "Aludj jól gyermekem" meg ehhez hasonló agyrém módszereket. Sosem bántam meg és nem is fogom, ráadásul olvastam Dr. Ranschburg Jenő nem éppen jó véleményét is ezekről a módszerekről és mivel kedvelem a könyveit, ebben is hallgatok a szavaira. Elég meggyőzően írta le, milyen hatással van a későbbi lelki életére a gyermeknek a sírni hagyás.